Fejben dől el

A feminista nézet az, hogy az irodalmi szakmát uraló férfiaknak egyszerűbb volt szimplán erotikus lektűrök szerzőjeként elintézni Erdős Renée-t, mint komolyabban foglalkozni ezzel a tehetséges, sok szempontból korát megelőző asszonnyal. Újító költői munkásságának darabjai nem kerültek be a lírakánonba, regényeire is fintorogtak, noha ezek sokszor koruk legfeszítőbb szellemi-társadalmi dilemmáit járták körül – na persze tagadhatatlan, hogy az olvasóközönség nem annyira ezekért, mint az érzékien sejtetett szexjelenetekért kapkodta el őket. Nos, őszintén örülhetnénk, ha a feministáknak igazuk lenne, és a „patriarchális” megvetésből kiemelt Renée személyében újabb remekíróval gazdagodhatna a magyar irodalmi köztudat, de hát nem így áll a helyzet, Erdős Renée korántsem volt remekíró. Azt viszont mindenképpen megérdemelné, hogy újra felfedezzük életművét, így például néhány éve megjelentetett, izgalmas emlékiratait (Ifjúságunk) vagy 1923-ban kiadott botránykönyvét, A nagy sikolyt.

Tegyük hozzá: az is feltűnő, hogy a női magazinok Erdős Renée-vel kapcsolatban leginkább magánéletének olyan színes fordulataira koncentrálnak, mint hogy öngyilkossági kísérletbe kergette Bródy Sándort, művei értelmezésére nemigen veszik a fáradságot. Gyanítható, hogy nem csupán a kattintékonysági szempontok állnak emögött, hanem az, hogy Erdős művei – és különösképpen A nagy sikoly – nehezen illeszthetők a mai városi-burzsoá WMN-feminizmus narratívájába. Igen, A nagy sikoly tabukat döntögetett, mert az asszonyi vágyat emelte középpontba – s tabudöntögető volt az is, hogy az írónő egy homoszexuális párt is megjelenített a regényben. Igen, Erdős zavarba ejthette a férfi olvasókat A nagy sikoly hangsúlyosan női élményanyagával, ám a mai feministákat is zavarba ejti a könyvben vázolt emancipációs stratégia. A katolizált Erdős ugyanis olyan feminizmust hirdet, amely radikálisan túlteljesíti a hagyományos nőeszményt.