Dr. Machiavelli rendel

Az első doktori címeket a legkorábbi európai egyetemek adták ki, amelyeket studium generalénak neveztek. Eredetileg teológusok kapták, akik a cím birtokában taníthattak. Fokozatosan orvosok és jogászok is elnyerhették a titulust, általános használatáról azonban csak a tizenkilencedik századtól, a német Frigyes Vilmos Egyetem gyakorlata nyomán beszélhetünk. Állítólag Machiavelli jogot tanult az 1321-ben alapított Firenzei Egyetemen, de biztos adataink nincsenek erről. Azt tudjuk, hogy a könyvnyomtatás feltalálása nyomán már jelentős könyvgyűjteménye volt, és az antik irodalmat egész életén át habzsolva olvasta (erről az egyik levelében be is számol). Machiavellinek tudományos minősítése nem volt, hatása azonban mérhetetlenül nagy doktori cím nélkül is.

Mégsem biztos, hogy ma oda­ítélnék neki a doktori címet, hiába hatalmas az impaktfaktora. Machiavelli az államférfit, a fejedelmet helyezte a politikai gondolkodása középpontjába, azt írta le, hogyan lehet sikeres egy politikus sok-sok évszázadnyi tapasztalat alapján. Semmi spekuláció, csupán a történetírók által leírt nyers, gyakran véres valóságból indult ki. Ma már a politikai elemzők többsége az ő árnyékában tevékenykedik, ha tanácsot ad, aligha tudja kikerülni a machiavellista következtetéseket. Sok-sok Machiavelli rendel nap mint nap a médiában („a gyászt politikai haszonra lehet váltani”). A politikusok pedig szemezgetnek a tanácsok közül, vagy éppen teljes egészében követik a politikai hátország konyháiban kitalált recepteket. Jól látszik, hogy melyik politikus milyen edzői tanácsokkal és beszédpanelekkel a fejében áll a nyilvánosság elé. Persze a tehetségesebbek maguk is machiavellisták, vagyis a cél megkérdőjelezhetetlenül szentesíti az eszközt. Ugyanez folyik – melles­leg – az üzleti életben.