„Hitvalló munka a miénk a legjobb értelemben” – mondja Tímár Gabriella Ulla. A budapesti Bibliamúzeumot vezető református lelkésznővel családi örökségről, a hit és a lelkiség kérdéseiről, a múzeumi lét izgalmairól beszélgettünk.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
A Bibliamúzeumnak otthont adó házat éppen felújítják – Tímár Gabriella Ulla nevetve közli: egész életét ebben az épületben töltötte –, de az intézmény a járvány miatt amúgy is zárva tart. A látogatók nélküli kiállítótér magányában kezdünk beszélgetni.
Évezredes kérdés, miképpen tud jól együttműködni a világi és az egyházi vezetés. Hazánkban is időről időre napirendre kerül, hogy túl sok vagy éppen túl kevés szó esik a hitről az iskolákban, az állami döntéshozók körében, a kampányígéretekben. És az érvelő hangok sokszor hamisan csengenek. „Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy jó arányokkal kezeljük az egyház és a világ dolgait. Amikor az egyházat szidják, mindig arra gondolok, hogy emberek alkotta intézményről beszélünk, így természetes, hogy vannak bőven hibái. Az igazi egyház a láthatatlan közösség. A személyes tapasztalatom mégis az, hogy hívőként olyan zsinórmértéket kapunk a Biblia és a hit által, amivel világossá válik, mi a helyes és a helytelen, akármilyen aktualitásokról beszélünk is” – mondja a Bibliamúzeum vezetője.
„Lelkészcsaládból származom, és az ősök nagyon fontosak nekem. Hiszem, hogy az ő vállukra állva látunk messzire, és a kép csak akkor lesz éles és tiszta, ha figyelembe vesszük az örökséget, amelyet tőlük kaptunk” – vallja. Lelkész nagyapját az ötvenes években félreállították, az egyházi vezetés kiszolgáltatta a rendőrségnek, utódai mégis ezt a hivatást választották. Ulla szüleit egy borsodi kis faluba helyezték, ahol a parókia lakhatásra alkalmatlan melléképületnek tűnt. Itt igyekeztek hivatásuknak élni, és mivel a legnagyobb nyomorúságban is volt szellemi és lelki igényük, a falusi embereknek szolgáltak.
Az önkormányzat indoklása szerint a közbeszerzésre azért volt szükség, hogy a parkolási rendszer gördülékenysége ideiglenesen biztosított legyen.
A másik résztvevő a tervek szerint a Vasas stadionjában edz a meccs előtti napon.
Jöhet a vármegyék és a főispán megszűnése, de azt nem lehet tudni, mi következik ezután.
A kormány hatvannapos haladékot adott Budapestnek a szolidaritási hozzájárulás rendezésére.
Nem lehetett bírni velük.
Hack Péter jogtudós a Mandinernek nyilatkozva rámutatott, a KEKVA-rendszer átalakításának is lehetnek vesztesei, ráadásul az államnak bizonyos esetekben kártérítést kellene fizetnie.
Az új kormánynak úgy tűnik, nem lesz fontos az üldözött keresztények megsegítése.
