Kapott idő

Meghalt egy volt iskolatársam, 47 éves tanárnő, korona­vírusban. Utolsó Facebook-posztjában azt írta ki: „Én nem kérek mást, csak elég időt!…”

Akik itt vagyunk, kaptunk még időt. De mire használjuk?

Egy percre csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy vége a vírusnak, szabadon mászkálhatunk, találkozhatunk, süt a nap, nyár van, ülünk egy kerti székben, és örülünk. Akkor majd hogyan emlékezünk vissza a mostani önmagunkra? Mit csináltunk, amikor tombolt a járvány?

Kommenteltünk, hogy ki a hülye, és hogyan tévedett ez meg az a politikus? Vagy próbáltuk bátorítani az embereket, hogy segítsenek egymásnak? Veszekedtünk az ismerőseinkkel, vagy felhívtuk a nehéz helyzetben lévő barátainkat, hogy hogy vannak? Összefogtunk a szomszéddal, megkérdeztük, hogy vegyünk-e neki valamit a boltból? Rendszeresen kerestük a nagymamát? A többieknek a jó­kedvét vagy a bizalmatlanságát növeltük?

Remélem, egyszer majd jóleső érzéssel nyugtázzuk a válaszainkat. Ha nem, még mindig nem késő változtatni!