Járványügyi kockázatok, politikai mellékhatások – elemzés Lánczival és Záveczcel

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Oltásellenes a baloldal?
Závecz Tibor: Szerintem nem. Ráadásul az oltásellenességnek Magyarországon nincs is jelentős társadalmi támogatottsága, a vakcina beadatására való hajlandóság is erősödik, egy mérésünk szerint már csak a megkérdezettek húsz százaléka számít elutasítónak. A Fidesz részéről ennek hangoztatása egy politikai kommunikációs termék, amely akár hatékony eszköz is lehet. Olykor a kormánypárt táborának is szüksége van ugyanis érzelmi azonosulásra alkalmas üzenetekre, közös pontokra. Egyébként az egész ügy a keleti vakcinák engedélyeztetése körüli politikai vita kapcsán merült fel, s kétségtelen, ebben elég messze voltak az álláspontok. Meg tudom érteni, de nem tartom szerencsésnek, hogy a járványügy politikai csatározások témája lett, és különösen azt nem, hogy ebbe az elemzőket is bevonták. Engem is ért ilyen méltánytalanság, noha nyilvánosan közöltem, hogy kínai vakcinával oltottak be. Bár nincsenek illúzióim, ebben a veszélyes helyzetben szerintem mind a kormányoldalnak, mind az ellenzéknek a megegyezés lehetőségeit kellene keresnie.

Závecz Tibor
Közvélemény-kutató, a Závecz Research ügyvezetője. Kezdetben a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban kérdőíves felmérésekkel foglalkozott, elemzőként dolgozott. 2001-től a Szonda Ipsos, majd az Ipsos véleménykutatási igazgatója volt. 2015 végén megalapította a ZRI Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Kft.-t.

Lánczi Tamás: Azzal egyetértek, hogy konszenzusra lenne szükség. Ám látszik, hogy a járvány kirobbanása óta az ellenzék folyamatosan konfliktust akar, illetve generál. A kritikának természetesen van helye, sőt, azonban egy világjárvány idején mindenkinek óvatosnak kell lennie, minden szónak óriási tétje van. Ami a kérdést illeti: már az ősz folyamán stratégiai cél bontakozott ki az ellenzék részéről arra vonatkozóan, hogy meg kell hiúsítani a kormány oltási tervének sikerét. Számtalan mondatot lehet idézni baloldali politikusoktól és véleményformálóktól, amelyekkel bizonyos oltásokkal kapcsolatban próbálták elültetni az emberekben a bizonytalanságot. Nem is sikertelenül, sokakat megijesztettek és összezavartak.

Mégsem lett sikeres ez a – mint fogalmazott – politikai stratégia. Miért?
L. T.: A valóság tette zárójelbe a baloldali terveket. Kiderült, hogy a vakcinák minősége között nincs lényegi különbség, illetve megérkezett a brutális harmadik hullám. Eldőlt: az oltással kapcsolatos álláspont felülírja a politikai hovatartozást, hiába hergelt tehát az ellenzék még a regisztráció intézménye ellen is. Ez óriási siker Magyarországnak, a miniszterelnöknek, s hatalmas stratégiai vereség az ellenzéknek egy évvel a választás előtt.

Emberkísérlet a keleti vakcinák beadása, vizsgálóbizottság kell a betiltásukra, veszélyes a kínai oltás, amelynél akár még a betegség is jobb lehet – sorolhatjuk a korábbi ellenzéki érveket. Závecz Tibor egyetért azzal, hogy emögött tudatosság sejlik fel?
Z. T.: Nem hiszem, hogy valamiféle ellenzéki boszorkánykonyhában megszületett volna ezzel kapcsolatban egy hatpárti közös kommunikációs terv. Ettől egyelőre jócskán távol állnak az érintett formációk, noha egy politikai egységnek egyébként nem széttartó kommunikációt kellene vinnie. Egyébként azzal, hogy valamennyi ellenzéki pártvezető kiállt az oltáspárti álláspont mellett, fontos lépést tettek ebbe az irányba. A videó tükrében különösen is anakronisztikusnak tartom az oltásellenesség vádját a baloldallal szemben. Abban viszont egyetértünk, hogy a vakcinához való viszony immár felülírja a párthovatartozást, a közösen fellépő pártvezetők pedig alighanem ezt ismerték fel. Nagyon helyesen, hiszen az életünkről van szó. Ha voltak is politikusoknak olyan nyilatkozataik, amelyek a kormánypárti narratíva szerint kételyt ébresztettek bizonyos készítményekkel szemben, akkor sem volt ez hivatalos és egységes ellenzéki álláspont. A rossz szándékot sem feltételezem egyik ellenzéki politikusról sem, sokkal inkább az Európához való tartozás kifejeződését látom abban, hogy kezdetben az uniós gyógyszerügynökség által engedélyezett oltásokat preferálták.

Ám ezzel lebeszélhettek sokakat olyan vakcinák beadatásáról, amelyeket ma már ők is elfogadnak, noha az uniós gyógyszerügynökség engedélye továbbra sincs meg, s ez végeredményben akár emberéletekbe is kerülhetett.
Z. T.: Ezt erős állításnak tartom. A kínai és az orosz vakcinával kapcsolatban február elején még sok bizonytalanság volt, az ellenzéki politikusok erre mutattak rá, de az oltásról nem beszélték le az embereket. El kell ismerni azonban, hogy végül a választópolgárok józansága győzedelmeskedett azok felett, akik mondjuk kételyt ébresztettek, ráadásul a keleti vakcinák nélkül nagyjából csak az európai középmezőnyben lennénk az átoltottság tekintetében, s nem az élen. Megjegyzem, egy ideig a szakemberek sem képviseltek egységes álláspontot a kínai és az orosz vakcinákkal kapcsolatban.

A kormány lényegében kockázatot vállalt a keleti vakcinák beszerzésével, és bejött neki?
L. T.: Semmilyen egészségügyi kockázatot nem vállalt a kormány, a magyar hatóságok évtizedeken keresztül botránymentesen és megbízhatóan tesztelték a hatóanyagokat, most is így tettek. Az ellenzék megkérdőjelezte ezt a kompetenciát, és nem pusztán kételyeket fogalmazott meg, hanem például a kínai vakcina betiltásáért kampányolt, uniós beadványt írt, petíciózott. 
A hivatkozott szakembereknek pedig jórészt van baloldali kötődésük, az egyik gyakran idézett orvos például a Demokratikus Koalíció fizetett alkalmazottja. Ismétlem: mindez tudatosan történt, nemtelen politikai kampány zajlott az emberek megtévesztésére. Egyébként nem az orvosok feladata, hogy egy készítményt jóváhagyjanak, hanem a hatóságé, tehát az is félrevezető volt, amikor arról beszéltek, tudniuk kell, mit adnak be az embereknek. Az oltásellenes stratégia morálisan is elítélhető, politikailag pedig kudarc. Összeomlott. Egyetértünk: a józan ész végül utat tört magának. Ehhez hozzátartozik, hogy az utóbbi egy évben a baloldal számos más eszközzel is próbálta akadályozni a védekezést. Ezt nem fogják elfelejteni a választópolgárok.

Egy éve kérdeztük: ki léphet ki politikai értelemben megerősödve a karanténból? A kérdés ma is aktuális.
Z. T.: Egyenlők az erőviszonyok, a mi méréseink szerint most nagyjából döntetlen az állás, esetleg hibahatáron belüli ellenzéki előnnyel. Most azonban más a helyzet, mint egy éve. Az első hullámból a Fidesz–KDNP került ki győztesen, ezt követte az ellenzéki együttműködés küzdelmes, lépcsőzetes kialakítása. Mára a szavazóik nagyjából elfogadták a különböző nézetrendszereket képviselő pártok összefogását, a legérdekesebb talán a Jobbik bekerülése a baloldali és liberális formációk közé. A kérdés most az, mennyire sikerül újraindítani a gazdaságot, mi lesz a nehéz helyzetbe került emberekkel. A legjobb nyilván az lenne, ha mindenkinek lenne újra állása, ám egyelőre nem tudjuk, így lesz-e. Az előrejelzésekkel kapcsolatban fontos rámutatni arra, hogy most csak a parlamenti listás arányokat tudjuk mérni, márpedig az országgyűlési helyek többsége az egyéni körzetekben dől el, ezekben pedig még elég sok a bizonytalanság. Mindkét térfélen lehetnek meglepetések. Arra számítok, hogy nagyon szoros lesz a politikai verseny.

Lánczi Tamás
Politológus, elemző. 2010–2011-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára. 2012-től a Századvég Alapítványnál volt vezető elemző, 2017 és 2019 között a Figyelő főszerkesztőjeként dolgozott. Publicisztikáiban, tanulmányaiban a rendszerváltozás utáni és napjainkban zajló politikai változásokra reflektál.

L. T.: Az előny alapvetően a kormánypártoknál van, mert nagyon nehéz éven vagyunk túl, és jelen állás szerint mind gazdaságilag, mind egészségügyileg kilábalóban vagyunk. Konjunktúrára számítok, amely mindig a regnáló kormánynak kedvez. Az ellenzék valóban sokkal egységesebb, mint az utóbbi tíz évben bármikor, ám még előttünk van a pozíciók szétosztása. Elemi érdeke elkerülni, hogy mondania kelljen valamit arról, mit akar kezdeni az országgal 2022 után. Kormányzóképesség tekintetében igen rosszul áll, minden felmérés ezt mutatja.

Akad azért mondanivaló. Fekete-Győr András felcsúti pert szeretne, Jakab Péter parizerrel reklámozza magát, Gyurcsány Ferenc pedig börtönnel fenyegeti a kormánytagokat. Ezekből mit olvashatunk ki?
L. T.: Azt, hogy eszük ágában sincs kilépni a protestszerepből. Azért ilyen zajosak, mert kifejezetten az előválasztáson részt vevő kemény magot akarják megszólítani. Megy a szájkarate. Van, akinek ez jól áll, ám mondjuk Fekete-Győr egészen komikus ebben a szerepben. Erre szokták mondani a fiúöltözőben: húha, izomszag van. Jakab Péter vagy Gyurcsány Ferenc vele ellentétben fekete öves demagóg.
Z. T.: Valóban, folyik a versengés, az ellenzéki pártok próbálják pozicionálni magukat az előválasztás közeledtével. Ez természetes. A kisebbek az egyéni képviselőjelöltek számában sem állnak olyan jól, valahogy be kell hozniuk a hátrányt, alighanem ezt célozhatják a karakteres megszólalások.

A harsány vetélkedés nem bonthatja meg az éppen kialakult balos egységet?
Z. T.: Egyelőre nem látok kockázatot ebben a fejleményben az együttműködésre nézve, ám kétségtelen, el kell jönnie majd egy olyan időszaknak, amikor végre megjelenik a „közös”. Különben előbb-utóbb elkezdenek lemorzsolódni a támogatók. Az egység demonstrálására egyébként markáns és kiváló eszköz volt a már említett közös oltáspárti videó, több ilyen gesztusra lenne szükség a jövőben. Egyelőre azonban inkább különböző témákban eltérő üzenetek jelennek meg a pártvezetők részéről a nyilvánosságban.

A Fidesz szerint mindegy is, hiszen Gyurcsány Ferenc a valódi főnök az ellenzéki oldalon. Valóban?
Z. T.: Régóta halljuk ezt az állítást, ám én nem látom olyan egyértelműnek ezt a főnöki pozíciót. Kétségtelen: Gyurcsány meghatározó szereplő, illetve a DK magas támogatottságából fakadóan a tárgyalásokon alighanem központi szerepe van a volt kormányfőnek. Ám a portfólió ennél szélesebb, ráadásul a Jobbik lassan felzárkózik a DK mellé népszerűségben, Jakab Péter is erősödik, ami új helyzetet teremt. Ott van még Karácsony Gergely is, aki kifejezetten markáns szereplőként akár közös miniszterelnök-jelölt is lehet, viszont az őt jelölő pártok támogatottsága elég alacsony. A belső erőviszonyok tehát folyamatosan változnak, és aligha Gyurcsány Ferenc mozgatja a szálakat. Bár továbbra sem tudjuk, hogy az ellenzéknek mennyire jelent tehertételt az exminiszterelnök, úgy tűnik, a törzsszavazók már túl vannak ezen a dilemmán.

Nem mégis Gyurcsány megkerülhetetlenségére utaló körülmény, hogy pár éve még a Jobbik, a Momentum és az LMP meghatározó szereplői is kizárták vele az együttműködést, most mégis összebútoroztak?
L. T.: Mindenképp kulcsfigura a DK elnöke, ő osztja a lapokat a baloldalon. Karácsony Gergely pedig főnyeremény számára.

Hogyhogy?
L. T.: A főpolgármester alighanem közös miniszterelnök-jelölt lesz, eddigi karrierje során pedig maximálisan kiszolgálta az őt támogató erőket. Nagy tétben mernék fogadni arra, hogy Jakab Péter, dacára az erősödésének, nem lesz kormányfőjelölt. A Jobbiknak nincs sajtója, Gyurcsány ezzel szemben rendkívül jó beágyazottsággal bír az ellenzéki nyilvánosságban, és kiváló brüsszeli kapcsolatai vannak. Amennyiben jövő tavasszal győz a baloldal, akkor egy könnyen irányítható, Medgyessy Péterhez hasonlóan akármikor leváltható, semmiféle pártszervezeti háttérrel nem rendelkező politikus lehet a kormányfő. Ha pedig ismét kudarcot vall az ellenzék, Karácsony elviszi a balhét. Ez tehát Gyurcsánynak kifejezetten jó forgatókönyv.
Z. T.: Azért én nem becsülném le a főpolgármester politikai karakterét. A másfél éves városvezetői tevékenységét Budapest élén mindenképp fel tudja mutatni teljesítményként. Ráadásul ellenszélben kénytelen kormányozni.

Akkor inkább sikeres, mint kudarcos lenne Karácsony főpolgármestersége?
Z. T.: Ha így tesszük fel a kérdést, akkor inkább az előbbi választ adnám, a politikus az önkormányzatokat érintő sarcok és megvonások ellenére is jó munkát végez, Budapest működik. Még valami: jelen tudásunk szerint mind a tizennyolc budapesti választókerületet hozhatja az ellenzék, ebben pedig alighanem Karácsony Gergely teljesítménye is benne van. Ez nagy lökést adhat neki.
L. T.: Azért én nem vagyok ennyire elégedett vele, pláne, ha hozzávesszük a 2019-et megelőző, kifejezetten kudarcos zuglói polgármesteri ciklusát is. Budapest tekintetében egyelőre nehéz értékelni a tevékenységét, mert nem történik semmi. Azt talán nem kell a javára írni, hogy van közvilágítás, és elviszik a szemetet. Zuglóban még a helyi baloldali erők sem marasztalták, ahogy az egy kiszivárgott hangfelvételből is kiderült.

A tétlenségre mentség lehet a nehéz anyagi helyzet is Budapesten. Jogos a kritika, hogy a kormány elvonásokkal lehetetleníti el az önkormányzati munkát?
L. T.: Ez csupán a Karácsony és stábja által kiötlött kommunikációs stratégia. Érthető, hiszen konfliktuspontokat keresnek, úgy gondolják, az ütközés révén fel tudnak nőni politikai értelemben. Ez a baloldal választási érdeke. A vírus elleni védekezés egyébként alapvetően kormányzati feladat, az oltás jól halad, nincs szükség az önkormányzatok bevonására.
Z. T.: Annyit bizonyosan tudok, hogy a terhek miatt a nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatoknak folyamatos újratervezésre van szükségük.

Ez az állami költségvetés esetében is igaz.
Z. T.: Világos. A kormánypárti és ellenzéki városok közötti különbségtétel azonban mégiscsak tetten érhető, amit nem lenne szabad hagyni. Az önkormányzatiság fontos értéke a magyar demokráciának, ezt is rombolja ez a kifogásolható büntető gyakorlat. Az elmaradt bevételek ingoványossá teszik az érintett helyhatóságok működését, megszorításokat tesznek szükségessé. Kivéreztetés helyett szolidaritásra lenne szükség.
L. T.: A járvány miatti bevételkiesés leginkább a kormányt sújtja, a politikai rátermettséget pedig éppen a nehéz idők mutatják meg. Amikor pénzbőség van, nem olyan bonyolult jól kormányozni egy közösséget, ha kevés a forrás, akkor van igazán szükség kreativitásra és valódi teljesítményre. De Karácsonyt szerintem ez különösebben nem érdekli, ő amúgy is csupán másfél-két évre tervezett, a főpolgármesteri szék azért kell neki, mert onnan lőtávolságon belül van a kormányfőjelöltség. Nem csoda, hogy önálló elképzelések helyett csak a hibáztatás és a mutogatás politikáját látjuk. Kérdés, mire lesz ez elég.

Más téma. A Fidesz kilépett az Európai Néppártból, Orbán Viktor Budapesten jelentette be Mateusz Morawieckivel és Matteo Salvinivel az új európai reneszánszt. Jó az irány?
Z. T.: Nem hiszem. Rossz úton jár a Fidesz, meg kellett volna egyeznie az EPP-vel, én a kompromisszumok oldalán állok. S bár ez pártbelügy, Magyarország egésze megítélésének árt az unió alapértékeivel való szembekerülés e lépésben is megnyilvánuló hangsúlyozása. A Juncker-ellenes plakátokat, illetve a hasonló, extrém akciókat jó lenne feledni. Azt értem, hogy ez a folyamatos kurucos harc a magyar néplélekből fakadóan talán sokaknak tetszik, ám nem gondolom, hogy az európai értékek tekintetében ennek kellene a legfontosabb szempontnak lennie. A fővárosba látogató politikusokat pedig nem nevezném az európai fősodornak, inkább szélsőséges irányultságot látok a tevékenységükben. Finoman szólva sem tartom előrelépésnek az összefogást Matteo Salvinivel olyan előzmények után, amikor valaki az Európai Néppárt tagjaként harcostársa lehetett mondjuk Angela Merkelnek és számos más, valóban jelentős politikusnak. Ez a Fidesz számára most a marginalizálódás útja az unióban, ami azt is jelenti, hogy a miniszterelnök nem ül majd ott azoknál az asztaloknál, amelyeknél a hazánkat is érintő fontos döntések születnek. Azoknak a csoportoknak, amelyek most örömmel fogadnák a Fideszt, nincsenek olyan erőpozícióik, mint az EPP-nek. Sajnálom tehát, hogy nem született kompromisszum.

L. T.: Zajlik a harc Európa újradefiniálásáért, ebbe egyelőre az Orbán Viktor körül csoportosuló erőközpont és a radikális baloldal nevezett be. Nekik van markáns elképzelésük a jövőről, a többiek a politika senki földjén vannak, így az Európai Néppárt is, amelyet éppen bedarál a baloldal. Ezt a hanyatlást Orbán Viktor már évekkel ezelőtt felismerte, s most új szövetségeseket keres, miután az EPP-nek nem kellett a víziója. Ami Salvinit illeti, ő épp a fősodratú baloldal által vezetett kormány tagja, nem értem, miért ne lenne jelentős politikus. Szerintem épp a Fidesz és szövetségesei képviselik a valódi európai értékeket, a baloldal sikertelenül próbálja diszkreditálni őket. Az elszigetelődés veszélye sem áll fenn, mivel a miniszterelnök az elmúlt tíz évben olyan tekintélyre és kapcsolatrendszerre tett szert, hogy már nincs szüksége európai közvetítőkre. Amúgy pedig Orbán mindig jó néhány lépéssel előrébb lát, sosem hagyja, hogy egy hanyatló sztori magával rántsa. Az európai elit súlyos presztízsveszteségen ment keresztül, s különösen az utóbbi egy év volt drámai a vakcinaprogram beismert elszúrásával. Ha nincs megújulás, és továbbra is a gyengeségben tobzódnak ennek az egyébként gazdag és klassz kontinensnek a vezetői, a megaláztatás kora jön el. Erősebb Európa kell.

Címlapképen: Összefogás kérdőjelekkel. Ellenzéki politikusok 2019 januárjában az Országház lépcsőjén. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd