Az Iszlám Állam bukása – és tovább élése

Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban.

A 2019. márciusi csata apokaliptikus volt. Aratott a halál. Drónok, mesterlövészek, légi- és tüzérségi támadások tizedelték a dzsihádistákat. Az Iszlám Állam utolsó fővárosa a tízezer lakosú Baghuz volt, egy kis határváros az Eufrátesz partján Kelet-Szíriában. 2019 márciusának végére az IÁ megmaradt néhány ezer harcosa már a városból is kiszorult. Hármas harapófogó vette őket körbe. A szír kormányerők a folyó túloldalát ellenőrizték, a határ másik oldalán, Irakban síita milíciák blokkolták a menekülési útvonalat. A fő támadóerőt azonban a kurd és arab törzsi harcosok jelentették. Őket az amerikai és a brit légierő, illetve egy francia tüzéralakulat támogatta. A bosszú elsöprő koalíciója volt ez. Mindenkinek volt elszámolnivalója az IÁ-val: Párizsért, Moszulért, Dajr ez-Zórért, San Bernardinóért. Összesen száznegyven terrortámadásért huszonkilenc országban. Legfőképpen persze a Szíriában és Irakban megölt tízezrekért.

A katlanba beszorult harcosok és feleségük, gyermekeik jó része nem szíriai volt. Az arab világ távolabbi részeiről verbuváltakon kívül francia, orosz, brit, német, belga, svéd és még egy tucatnyi nyugati országból jött dzsihádista harcolt minden négyzetméterért, legtöbbször az utolsó töltényig. Jutott még idő a foglyok lemészárlására is.

Az Iszlám Állam Irakban született az amerikai invázió nem várt következményeképpen, majd Szíriában teljesedett ki. A világ minden részéről toborzott fegyveresei jól képzettek és motiváltak voltak. A harminc-negyvenezer katona fanatizmusa győzelemre tudta vezetni a szervezetet sokkal nagyobb erőkkel szemben is. Az IÁ hatalma csúcsán száztízezer négyzet-kilométeres, nyolcmilliós lakosságú területet uralt nagyjából fele-fele arányban Irakban és Szíriában.