Az igazság és annak keresése

Mikor lenne időszerűbb az igazságról szólni, mint húsvétkor? A nagyheti események, a húsvétvasárnap és az azt követő napok történései kétezer éve a legerőteljesebben szembesítik az emberiséget az igazság kérdésével. A nagypénteki passió drámai jelenetében Pilátus, miközben Jézus az igazságról szóló tanúságtételéről beszél, értetlenül kérdi tőle: „Mi az igazság?” A kereszténység a feltámadás tanúi­nak közösségeként vallja, hogy az igazság belépett az emberiség történetébe – kétezer évvel ezelőtt, de ma is érvényes valóságként. Az igazság természetbe oltott törvényeinek azonosítása viszont vallástól függetlenül minden ember számára lehetőség és feladat.

Az igazság felismerésének földi dolgainkra is hatással kell lennie, jóllehet a társadalmi igazságosság megteremtése sajátos nehézségekbe ütközik. Bár mindig nyitva áll számunkra a lehetőség, hogy igazságosabb és testvériesebb világot teremtsünk, az általunk berendezett világ sosem lesz teljesen igazságos és testvéries. Másrészt egyre összetettebb társadalmi ügyeink intézésekor különösen gyakran előfordulhat, hogy saját egyéni vagy közösségi szempontjaink mellett nem marad hely további szempontok figyelembevételére. Földi dolgaink intézése mindig részleges marad, így rá is szorulunk mások meglátásaira.

A társadalmi igazságosságnak nemcsak a megtalálása, hanem már a közös keresése is nehéz feladvány egy társadalom számára. A demokratikus országok ennek egyik nélkülözhetetlen előfeltételeként tekintenek a szólásszabadságra. „Hadd birkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna” – indította útjára az igazságkeresés klasszikus érvét John Milton 1644-ben. Bár a szabad véleménynyilvánítás igazolása ma már jobbára elszakad az igazság kérdésétől, és önmagában a demokrácia elvárásaira támaszkodik, gondolkodásunknak továbbra is az adhat helyes tájolást, ha érveink közül nem száműzzük az igazság fogalmát.