Március 23-án előre hozott választást tartanak Izraelben – két éven belül negyedszer. A fő törésvonalat már nem a jobb–bal szembenállás képezi, hanem Benjamin Netanjahu miniszterelnök személye. Másfél évtizednyi regnálása kerül mérlegre, a tét a megosztott társadalom egyesítése.
Surjányi Fanni írása a Mandiner hetilapban.
2019 áprilisa óta egyik legnagyobb belpolitikai válságát éli Izrael. Ennek legutóbbi felvonásaként 2020. december 23-án megpecsételődött a jobboldali Egyesülés (Likud) és a centrista Kék és Fehér (Kahol Lavan) párt folyamatos válságban lévő koalíciójának sorsa azzal, hogy a parlament leszavazta a 2020–2021-es költségvetést. Az új választást március 23-ára írták ki.
Nekifutás sokadszorra
A választási törvény értelmében a választópolgárok a pártok önállóan vagy közösen állított országos listáira szavaznak. Az előző három alkalommal hol az Egyesülés, hol a Kék és Fehér szerezte a legtöbb szavazatot csekély különbséggel, 2019 áprilisában pedig holtverseny alakult ki. A kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumot egyiknek sem sikerült kialkudnia a koalíciós egyeztetések során, amelyeken vízválasztónak bizonyult a vallásos pártok bevonásának, a Jordán völgye annektálásának, illetve Benjamin Netanjahu miniszterelnök személyének a kérdése. A 2020. március 2-án megrendezett választást követő koalíciós tárgyalásokat a koronavírus szülte válsághelyzet katalizálta, és felállt a két fő vetélytárs törékeny egységkormánya.
Az Egyesülést vezető Benjamin Netanjahu, aki 1996 és 1999 között, majd 2009 óta kormányfő, valamint a Kék és Fehér élén álló volt vezérkari főnök, Beni Ganc miniszterelnöki rotációról állapodott meg. Ennek értelmében a terminus első felében Netanjahu, 2021 novemberétől vagy a közös kormányzat megbukásától Ganc töltötte volna be a tisztséget. Ez utóbbi esetében egyetlen kivételt állapítottak meg: ha a költségvetés miatt bomlik fel a kabinet. Így a jelen helyzet Netanjahu furfangosságának eredménye is lehet: a miniszterelnök állítólag megakadályozta, hogy kormányzata december második feléig büdzsétervezetet készítsen.
A politika nyíltan Netanjahut pártolókra, illetve ellenzőkre oszlik”
A kampány valójában még a választás december végi kiírása előtt megindult azzal, hogy Gideon Szaár kilépett az Egyesülésből, és Új Remény néven új jobboldali párttal árnyalta az amúgy is színes palettát. Szaár korábban kikötötte, hogy pártja semmilyen szín alatt nem lép koalícióra a Netanjahu vezette formációval – majd elválik, hogy sikerül-e ehhez tartania magát. Pártjával mindenesetre meghatározza az idei választás dinamikáját. Az előző három előre hozott választás alkalmával ugyanis Netanjahu a nála sokkal homályosabb politikát és értékrendet képviselő Ganccal állt szemben, Szaár viszont hasonló értékekért küzd, mint Netanjahu, sőt például a Jordán-völgyi telepek annektálása kapcsán jobbról előzi a miniszterelnököt.
A francia elnök szerint „Irán számos katonai képességét megsemmisítették” az amerikaiak és az izraeliek, de a dúsított urán kérdése továbbra is megoldatlan.
Bár Donald Trump történelmi megállapodásként ünnepli a Teheránnal kötött egyezséget, egyre több elemző véli úgy, hogy Irán kedvezőbb helyzetből folytathatja a tárgyalásokat.
Az a tevékenység, amelyet az elmúlt 16 évben hírszolgáltatás címén végeztek, nem folytatható.
Érdemes megismerni, mit is csinálunk: ez segíthet megítélni, hogy az elvégzett munkánk fontos és hasznos része-e a magyar szellemi életnek vagy nem.
Az amerikai elnök szerint Izrael túl messzire ment a bejrúti csapással, és Szíriának kellene fellépnie a Hezbollah ellen.
Évekkel ezelőtt teljesen átíratta a vele készült interjút, ami végül nem jelent meg. Most nyíltan fejezi ki, hogy meg akarja határozni a nálunk megjelenő tartalmakat.
Ruff javaslatára kivételes eljárásban tárgyalnák a kivezetést.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei csütörtökön.
