Szokásjog és Volvo

Marsai Viktor írása a Mandiner hetilapban.

Több híradást is lehetett olvasni az utóbbi időben arról, hogy a délnyugat-svédországi Göteborg néhány utcáját bevándorló­-hátterű, klánalapon szervezett bűnözői csoportok zárták le és vonták ellenőrzésük alá. A bűnözésen és az állami erőszak-monopólium kikezdésén túl az okozta a legnagyobb problémát, hogy a kiszálló rendőri erők a számos letartóztatás ellenére sem tudtak senki ellen eljárást indítani. Paradox módon ugyanis nem volt, aki tanúskodjon a libanoni, illetve albán bűnbandák tagjai ellen. A helyzetet sem a hatóságok oldották meg, hanem a rivalizáló csoportok – klánok – vezetői, akik, mint ahogyan azt szülőföldjükön megszokták, megállapodtak egymással.

Klánok tömeges importja Skandináviába
Az előző évtizedekben nagy számban érkeztek olyan közösségek Európába, amelyek hazájukban klánalapú társadalomban élnek, felfogásuk és jogrendszerük alapvetően eltér az európaitól. A skandináv országokban letelepedő szomáli közösségek példája jól demonstrálja az együttélés és az integráció terén jelentkező súlyos problémákat.

A szomálik hazájuk államiságának 1991-es összeomlása, illetve az azt kísérő polgárháború, majd dzsihádista felkelés hatására kezdtek el Európa felé vándorolni. Diaszpóráik gyorsan megvetették a lábukat a nagyvonalú menekültügyi rendszerekkel bíró skandináv országokban. Konzervatív becslések szerint napjainkban legalább 150 ezer szomáli vagy szomáli származású személy él a térségben – mások szerint ennek leg­alább a duplája. Egy részük jól integrálódott a befogadó társadalmakba, más csoportoknál ez jelentős nehézségeket okoz a nyelvtudás hiánya és a kulturális különbségek miatt. E probléma alapvető oka a szomáli klánrendszer fő kötőereje, a szokásjog (xeer).

A szomálik egy nomád társadalom polgárai, és ennek megfelelően gondolkodásuk, kultúrájuk alapvetően közösségközpontú. Bár bizonyos helyzetekben meglepően individualisták tudnak lenni, egész felfogásuk gyökeresen különbözik a döntően egyénközpontú európai gondolkodástól. Ez a nomád társadalom évszázados történelmi és kulturális hagyatéka: Afrika szarvának mostoha viszonyai között senki nem maradhatott sokáig életben, aki nem érezhette maga mögött a klánja támogatását.

A klánok szerepe ma is megkerülhetetlen az országban. Az, hogy ki legyen az ország következő elnöke, alapvetően a klánhatárok mentén dől el, mint ahogy az is, miként nézzen ki a parlament összetétele: az úgynevezett 4,5-es formula alapján ugyanis egy-egy egységi részt kapnak a nagyobb klánok a miniszteri és képviselői helyekből, a kisebbségi csoportoknak pedig a 0,5-es hányad jut. Ez azt jelenti, hogy egy 45 fős kabinetben 10-10 tárca jut a négy nagy kláncsaládnak, és 5 helyen osztozkodnak a kisebb csoportok. A klánok a dzsihádista felkelés kapcsán is meghatározó entitások: vezetőik döntik el, hogy az adott közösség csatlakozik-e a Mudzsahedin Ifjúsági Mozgalom (arab nevén Harakat as-Sabáb al-­Mudzsáhidín) nevű szélsőséges szervezethez, vagy a kormányerők felé húz, ne adj’ Isten adó fejében békét vásárol a harcoló felektől. A klánok és egymáshoz való viszonyuk szinte mindent és mindenkit meghatároz az országban.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a szomáli diaszpórákban is jelen van a klánalapú szerveződés. A szerző saját maga is tapasztalta, hogy a jóval kisebb magyarországi szomáli közösség esetében is tetten érhető a klánok mentén megvalósuló szerveződés – legyen szó szimpátiáról vagy épp ellenérzésről. Mindezek után nem meglepő, hogy nem csupán a szervezett bűnözői csoportok tagjai, de gyakran az azonos klánokhoz tartozó civilek sem hajlandók tanúskodni; azzal ugyanis elárulnák a közösségüket, ami saját kulturális kódjuk alapján a legsúlyosabb vétek.