Szép új világunk

Huxley eredeti regényének zseniális továbbgondolása az azonos című, 2020-as televíziós sorozat. Sajnos csak egy évadot ért meg, a magyarázat szerint üzleti okokból. De az biztos, hogy rendkívül kényes kérdéseket feszegetett, gyakran sokkoló módon.

A 2020-as Szép új világban van egyrészt a szinte kizárólag fehér „vademberek”, a szakadt ruhában járó, alkoholista fegyverimádók társadalma. Jól elválasztva, félelmetes védelmi rendszerrel elszigetelve a kifinomult magascivilizációtól. Lehet rajtuk nevetni, elmaradottságukon gúnyolódni egészen addig, amíg fel nem lázadnak, és le nem mészárolják a jóízűen szórakozó elit kezükbe kerülő tagjait.

Az uralkodó társadalom egy történelmen túli, tökéletesnek tűnő, de kasztokra osztott világ. Az emberi kötődéseket teljesen leépítették, nemcsak nemzetek és vallások nincsenek, de családok sem. Nincs anyaság, a genetikai úton megtervezett, babagyárakban létrehozott gyermekeket kiskoruktól kezdve kondicionálják, miről mit kell gondolni. A halált bár nem tudták kiküszöbölni, az emberek tudatának mélyére űzték. Korlátlan a szabad szerelem, sőt kötelező. Nemhogy nincs házasság, de egy partner „kisajátítása”, a monogámia is korrekciót igénylő bűn. A pánszexualitás a norma, azaz nem létezhet kizárólag heteroszexualitás, de homoszexualitás sem, hiszen az is a kirekesztés egy formája.

Persze a magát uralkodónak gondoló elit, az alfák kiváltsága, hogy a modellszépségű bétákkal szervezett orgiákon bármit megtegyenek. A béták arra vannak gyermekkoruktól kondicionálva, hogy ezt elfogadják, és hogy jól érezzék magukat a trón közvetlen közelében. Alattuk vannak a munkások, a gammák, az epszilonok, akikben fel sem merülhet, hogy más helyük is lehetne a világban. A drogot, a szómát mindenki állampolgári jogon kapja. Ezzel a legkisebb fájdalmat, megsértődési lehetőséget is ki akarják küszöbölni. De a rendszer valahogy mégsem működik.