Ahogy a Biblia mondja: az élet egyetlen értelme másokért élni, ha másképp nem, hát focizz nekik
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Kossuth Lajos amnesztiában részesítette, ezután szabadcsapatával részt vett a délvidéki harcokban, a törvényenkívülisége azonban mindvégig szálka maradt a katonai vezetés szemében. A legendás betyár sorsának izgalmas fordulatai az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéből.
Pap Lázár írása a Mandiner hetilapban.
Szamosújvár börtönében raboskodott egy idősödő, zömök férfi, hetyke bajsza mindig be volt sodorva, szeme pedig komoran és szürkén nézett ki soványodó arcából. Szabóként dolgozott a fegyházban, de az egyre gyakoribb betegeskedései miatt a kevésbé fáradságos harisnyakötés lett a mindennapi munkája. Végül tuberkolózis végzett vele 65 évesen. Csak a testét temették el, a koponyájára kíváncsiak voltak az orvosok, hogy elváltozott-e az agressziótól, így vizsgálatoknak vetették alá. A koponyájának a teteje a mai napig látható a budapesti Rendőrmúzeumban, még a sérülés is látszik rajta, amelyet fokossal ejtett rajta egy nő, aki feladta a hatóságoknak a betyárkirályt.
A leghíresebb magyar betyár a szegedi tanyavilágban született 1813. július 16-án. Nem iskoláztatták, a juhokat őrizte gyerekként, huszonhárom évesen marhalopásért a szegedi börtönbe került. Onnan megszökött, és beállt a futóbetyárok közé, ahol hamar vezérként emelkedett ki, és bandájával a környék módosabb gazdáit fosztogatta. 1845-ben megpróbált törvényes útra térni, de V. Ferdinánd elutasította az amnesztia iránti kérelmét. Sorsában az egyik legizgalmasabb fordulatot az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hozta el. Kossuth Lajos amnesztiában részesítette azzal a feltétellel, hogy bekapcsolódik az önvédelmi háborúba, és lovascsapatot szervez.
Rózsa Sándor a hon hasznos polgára kíván lenni, és százötven pusztai lovassal készen áll a haza megmentésére sietni”