A cegei Wassok, marosvécsi Kemények nyomában

Margittai Gábor legújabb, Láthatatlan kastély című könyvében visszatér oda, ahol a Tiltott kastélyban járt: a perifériára. Azokra a helyekre Erdélyben, ahol a magyarság számaránya már igen alacsony, csupán a kultúra kisebb-nagyobb nyomai emlékeztetnek arra, hogy valaha ezek magyar ajkú vidékek voltak. Ilyen nyomok például a kastélyok – vagy romjaik –, amelyeket a román állam két hullámban vett el a magyar arisztokráciától, egyszer 1921-ben a trianoni békeszerződést követő földtörvénnyel, majd a kommunista államosításkor 1949-ben. A román rendszerváltozás megteremtette a lehetőséget arra, hogy a magyar arisztokraták leszármazottai visszaszerezzék jogos örökségüket. A Tiltott kastély ezt a pozitív, kultúrát és épített emlékeket nem csupán őrző, de újjáélesztő, újraértelmező mozgalmat mutatta be, amelynek 2018 környékén – Nagy-Románia létrejöttének századik évfordulóján – szakadt vége. A román állam akadályozni kezdte a birtokok és kastélyok visszaszolgáltatását, sőt ötvenes évekbeli koncepciós ítéletekre hivatkozva korábbi bírósági döntéseket is felülírtak.

A Láthatatlan kastély két nagy erdélyi család gyökereit térképezi fel, a szentegyedi és cegei Wassokét, valamint a marosvécsi Keményekét. Ezt nem pusztán írott forrásokra, hanem személyes élményekre, tapasztalatokra építi. Margittai Gábor és felesége, Major Anita a szó legszorosabb értelmében felfedezők, nem pedig szobatörténészek. Nemcsak a múltban kutatnak, hanem a jelenben is, a könyv nem történelmi kalauz, hanem utazás térben és időben, barangolás Wass Albert és Kemény János életének fizikai és szellemi világában.