Körtáncot járó Churchill-szobrok és a zavarodott utókor

Winston Churchill a múlt század egyik mitikussá emelkedett világpolitikai szereplője, akivel az „államférfi” kategóriáját szemléltették – a közelmúltig. Ha Thomas Carlyle száz évvel később írja meg híres könyvét, a Hősökről-t, biztosan külön fejezetet szentelt volna neki. Az angol hős és világtörténelmi ikon az utóbbi években haló porában is támadások kereszttüzébe került, amikor bizonyos mai normák megsértését igyekeznek rajta visszamenőleg számonkérni. Bántó kiszólásokat tett az indiaiakról (valóban megesett). Még rosszabb, antiszemitának ható cikket is írt (széles körben elterjedt tévedés). A Wikipédián külön szócikkben olvashatunk „rasszista nézeteiről”. Tavaly júniusban a Black Lives Matter-­tüntetések során a londoni parlamenttel átellenben álló szobrára ráfestették: „rasszista volt”.

A média által interpretált korszellem változásait a politikai szereplők kénytelenek gyorsan és jól dokumentáltan lekövetni. Ifjabb Bush elnöksége idején egy Churchill-szobor a Fehér Ház Ovális Irodáját díszítette. Obama kivitette az épület egyik kevésbé frekventált helyiségébe. Trump visszahozatta. Biden megint kivitette, és irodájában kizárólag emberi jogi szempontból comme il faut személyiségek szobraival vette körbe magát. Nehéz nem arra gondolni, hogy az újbóli lefokozás összefüggésben áll Churchill történelmi szerepének újraértékelésével.

Budapesten is áll Churchill-szobor, a Városliget egy félreeső részén. A korszellem pedig hozzánk is viharsebességgel gyűrűzik be, így talapzata tavaly nyáron átmenetileg kiegészült a „BLM” és a „náci” (!) felirattal. John Lukacs, azaz Lukács János magyar–amerikai történész számos könyvében foglalkozik Churchill-lel, e kötetek – bár nem kritikátlanok – a hőskultusz ápolásához járulnak hozzá. Lukacs arról is ír, milyen szerepe volt a budapesti szobor felállításában, otthoni dolgozószobájában pedig büszkén őrzött maga is egy Churchill-büsztöt, amint az a Szilvay Gergely által kevéssel halála előtt készített Mandiner-interjúban is szerepel. Az a szobor került most – Lukacs számos más személyes tárgyával együtt – a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol majdan a történész emlékét őrző kis kiállítás nyílik.