A neves brit kortárs festőművész, David Hockney magyarul megjelent beszélgetőkönyve gyerekeknek szól, de mivel a képzőművészet történetét új perspektívából láttatja, a szülőknek is tartogat izgalmas felfedezéseket.
A világ tele van képekkel, és minél több fotót készítünk, annál kevesebb időnk marad a nézegetésükre. Természetesen nem volt ez mindig így, a régi korokban nagyon kevés kép volt a világban, de azoknak meghatározó, gyakorta spirituális szerepük volt az emberek életében – vonja le a következtetést David Hockney és beszélgetőpartnere, a művészeti író Martin Gayford, miután a barlangrajzoktól eljutnak a tabletek érintőképernyőjéig. Mert mi végre készítünk képeket immár évezredek óta, és miért vonzódunk a képek nézegetéséhez és megfejtéséhez? Mikortól számít egy kép műalkotásnak, és kell-e műértőnek lenni a művészet befogadásához, értelmezéséhez? Természetesen nem szükséges, ám a vizuális kultúra a világban sok helyen marginális szerepre van kárhoztatva; ez a kötet viszont könnyed és játékos formában ad meglepően komoly tudást a gyerekek kezébe.
Empirikus úton szerzett ismereteim nyomán jutottam arra a következtetésre, hogy e kötettel időnként az esti meseolvasást is bátran kiválthatjuk”