Február 2-án volt százötven éve, hogy meghalt Eötvös József, a 19. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja. A jubileum csöndes, de ebben a csöndben a közügyek iránt érdeklődőknek érdemes elidőzniük a nagy államférfi szellemi örökségét szemlélve. Eötvös József személye és munkássága a kései utódok számára is jól érthető üzenetet hordoz, amely épülésünkre szolgálhat még akkor is, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a figyelmeztetését: régi hősök szájából saját nézeteit szereti hallani az ember.
Eötvös életműve mind értékekben, mind sokoldalúságában példát állít elénk. A nemzet ügye iránti elköteleződése, hazánk polgári fejlődéséért végzett áldozatos munkája, az oktatás és a művelődés erejébe vetett hite ma is megbízható iránytű. Szellemi gazdagságát mutatja az a többszólamúság, amelyen nézeteinek és célkitűzéseinek hangot adott. Országgyűlési képviselőként, majd a Batthyány Lajos és az Andrássy Gyula vezette kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként korszakos szerepe volt Magyarország polgári fejlődésében. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, később elnökeként a hazai tudományos élet jeles képviselője és előmozdítója volt, életművét kiemelkedő szépírói teljesítmény teszi teljessé.
Eötvös József a 19. századi magyar szabadelvűség meghatározó képviselője. Igen, a liberális panteon tagja, aki – kiváltképp a dualizmus korában kifejtett miniszteri tevékenységével – a liberalizmus európai léptékben is jelentős alakjává vált. E címke mai sallangjaitól nem befolyásolva vessünk egy pillantást Eötvös liberalizmusának néhány attribútumára, amely napjaink ideológiai küzdelmei számára is tanulsággal bír.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Napjainkban a kommunista–liberális–globalista erők Brüsszelből magyar szövetségeseket találtak.
Az olimpia idejétmúlt és fenntarthatatlan, arról nem is beszélve, mennyire káros, ugyanis „a nacionalizmust erősíti”.
Ha valaki otthagyja a multit és elmegy cukrásznak, azt tudjuk ünnepelni – de akkor miért nem lehet elhinni, hogy az angliai munkahelyet is ugyanígy lehet magyarországi életre cserélni? Francesca Rivafinoli írása.
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
A brit politika fenegyereke ígéretet tett: ha hatalomra kerül, kíméletlenül elszámoltatja azokat a köztisztviselőket, akik szemet hunynak a veszélyes bevándorlók háttere felett.
Nem várt támogatás.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
Johann Wadephul szerint Ukrajna győzelme az egyetlen elfogadható opció a NATO számára.
