A labormentő kutatónő

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Ez a kis leány dr. Banga Ilus. A külföld azt hiszi róla, írásaiból, tudományos értekezéseiről, hogy egy nagy szakállú 60 éves professzor. Angliába hívták meg és 6 ezer pengőt kap 5 hónapig tartó előadássorozataiért. Szent-Györgyi professzor asszisztense” – olvasható egy Liebmann Béla fényképész által a harmincas években készített felvétel hátoldalán. A fotós sorai több Banga Ilonáról szóló cikkben előkerülnek – vélhetőleg azért, mert kevés feljegyzés maradt az asszonyról –, holott igen félrevezetők. A fiatal kutató, biokémikus a biológiai tudományok doktora volt, és jóval helyesebb Szent-Györgyi Albert jobbkezének nevezni, mint a keze alá dolgozó asszisztensnek.

Banga Ilona 115 éve, 1906. február 3-án született Hódmező­vásárhelyen. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem matematikai-természettudományi karán szerzett diplomát, a doktori képzést Bécsben végezte. A harmincas évek elejétől Szegeden, az Orvosi Vegytani Intézetben, Szent-­Györgyi Albert frissen alakuló kutatócsoportjában dolgozott. Az 1931–32-es évkönyv szerint a professzor által jegyzett hat munkából négyben Ilona társszerző volt. Közösen dolgoztak a C-vitamin felfedezésén és paprikából való kinyerésén, Banga szerzőtársa volt a professzornak az ezeket leíró cikkekben is. Szent-Györgyi 1937-ben kapott Nobel-díjat ezért a munkáért, és a díjazás az egész kutatócsoport karrierjén lendített. Ilona Liège-be és Oxfordba mehetett tanulmány­útra, majd ő lett az első nő, aki a szegedi egyetemen magántanári címet kapott 1940-ben.