Újabb csapás érte a szélsőbalos propagandát folytató Harvard Egyetemet

Az amerikai kormány újabb százmilliókat vont meg az antiszemita Harvard Egyetemtől, akik bőrszín, nem és származás alapján diszkriminálnak.

Úriembernek lenni nem neveltetés és kivált nem anyagiak, hanem döntés és erkölcsi választás kérdése.
Az egyetemi tanár, aki a doktori védésre nem, csak a fogadásra érkezik meg, ott azonban elsőként pakolja meg a tányérját. A sofőr, aki megunva, hogy az előtte álló még mindig a lámpa zöld jelzésére vár, a szembejövő sávba kormányozva autóját áthajt a piroson, miközben a szabályosan várakozónak a középső ujját mutatja. Az asztalnál csámcsogó vendég, meg aki a pincérnek az étteremben azt ecseteli, hogy ő ezt a levest nem így szereti. A szomszéd iroda munkatársa, aki vizelés után nem érzi szükségesnek a kézmosást. Előtte sem. A kolléga, aki nincs meggyőződve a mindennapi fürdés és a dezodorhasználat fontosságáról.
Mindennapi életünk tele van a legkülönfélébb modortalanságokkal. Az úriemberség már-már a konzervatív értékrend egyik szubkultúrájává vált, de a 18–19. század fordulójának két kulcsfogalma, a csiszoltság és a csinosodás arról árulkodik, hogy a korszak európai és magyar gondolkodásában a viselkedni tudás még fontos erénynek számított. Kazinczy egyebek mellett a „kellemetes ízlés”, Dessewffy a „simúltság” szavával írja le az úriembernek a mainál összetettebb – esztétikai, politikai, társadalmi, irodalmi távlatokat megnyitó – antropológiai konstrukcióját. A kortársak, Kármán, Dessewffy, Széchenyi és mások úgy vélték, hogy az egyén önmaga pallérozásával nemzete „csinosodását”, azaz fejlődését idézi elő. A jó (állam)polgár a művelt polgár, a fejlett nemzet a művelt nemzet, s odáig úriembereken keresztül vezet az út.
A korszak irodalmának meghatározó alakja ez a „csiszolt úriember” – polite gentleman –, aki nemcsak olvasott, de azt is tudja, hogyan viselkedjen az asztalnál, hogyan öltözködjön, egyáltalán hogyan legyen jelen. „A szépérzék, a tisztesség, a szeretetre méltóság és az igazságosság iránti jó ízlés jellemzi a tökéletes úriembert” – írja Lord Shaftesbury, akinek a munkássága a kor egész Európájának szellemi életére hatással van; az angol forrásvidékről érkező gentlemaneszmény kisugárzik a magyar közegre is. Tökéletes ember természetesen nincsen, de még a 20. század első felében is tetten érhető egyfajta gentlemen’s agreement, vagyis a jó modor, az udvariasság íratlan szabályainak tisztelete, az úriember mindig tartja a szavát elv érvényesülése.