Új kártyaosztás a román politikában – vasárnap választás

Sólyom István írása a Mandiner hetilapban

A koronavírus-járvány várható tetőfokán tartják a romá­niai parlamenti választást. A kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) 31, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) 27 százalék körül áll a népszerűségi rangsorban, a harmadik helyen a Mentsétek Meg Romániát Unió és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja által létrehozott választási alakulat, a liberális USR–PLUS 2020 Szövetség követi őket 12 és 21 százalék között mért támogatottsággal. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség várhatóan átugorja az 5 százalékos küszöböt – különösen annak tükrében valószínű ez, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt fúziójából idén létrejött Erdélyi Magyar Szövetséggel (EMSZ) való megegyezéssel megvalósult a magyar–magyar összefogás. A parlamenti küszöb eléréséért további három párt vetélkedik.

Nagy kérdés, hogy az RMDSZ hosszú idő után újra kormányzati tényezővé válik-e, alakulhat-e úgy a választási aritmetika, hogy a szövetség legyen a mérleg nyelve. A választási részvétel nem fog csúcsokat dönteni, könnyen elképzelhető, hogy a kormány által hónapok óta sulykolt „Maradj otthon!” szlogent megfogadják a járványügyi korlátozásokba, a pontatlan, inkoherens válságkommunikációba belefáradt választók, és az urnáktól való távolmaradással büntetik a politikai elitet.

Sűrű négy év

2016-ban a PSD utcahosszal nyerte a választást, a kormányalakításhoz viszont a Liberálisok és Demokraták Szövetségére (Alde) is szüksége volt. Három év alatt három miniszterelnök irányította az országot úgy, hogy a tényleges hatalom mindvégig a pártelnök, Liviu Dragnea kezében összpontosult, aki büntetett előélete miatt nem vehette át a kormányrudat. A sokat látott román belpolitikában is kuriózumszámba ment, hogy a szocdem párt a saját kormánya ellen nyújtott be bizalmatlansági indítványt, így buktatva meg Sorin Grindeanu miniszterelnököt alig fél évvel a választás megnyerése után. A PSD helyi báróit megzabolázó, teljhatalmú Dragnea vaskézzel tört le minden párton belüli önállósodási törekvést, miközben élet-halál harcot vívott az Országos Korrupcióellenes Ügyészséggel.

A politikus nevéhez köthető korrupciós ügyek heti szinten témát szolgáltattak a sajtónak, Dragnea pedig szabadságharcot hirdetett a szerinte őt ellehetetleníteni kívánó mély állam ellen, s közben a kormány sürgősségi rendeletben módosította a büntető törvénykönyvet és a büntetőper-­rendtartási szabályokat. Ennek folyományaként a pártelnök több ügyében is vádejtés körvonalazódott. Dragnea egész pályás letámadást indított a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ellen is, mivel politikai, gazdasági holdudvarát egyre fenyegetőbbnek tartotta a pozícióira nézve – korábban a hírszerző szolgálat lehallgatási jegyzőkönyvei alapján ítélték el korrupció miatt. A kormány csökkentette az SRI költségvetését, és a parlament közreműködésével elérte a vele szövetséges ügyészek eltávolítását is.

A román nagypolitika boszorkánykonyháját közelről ismerő forrásaink szerint Liviu Dragnea végzetének beteljesülését egy magánéleti fejlemény gyorsította fel. A PSD berkeiben nyílt titoknak számított, hogy a politikus évek óta viszonyt folytat fiatal asszisztensével, 2015-ben pedig elvált feleségétől. Ezt követően több nyilvános eseményen is megjelent Irina Tănaséval, ami már túl soknak bizonyult az ortodoxiával átitatott, autochtonista politikai közegnek, amely álszent módon egyedül Traian Băsescu esetében fogadta el a rocksztárba oltott politikus archetípusát.

A PSD számára rosszul végződő tavaly májusi európai parlamenti választás másnapján három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Liviu Dragneát, az államfőválasztáson pedig az addigi kormányfő, Viorica Dăncilă alulmaradt Klaus Iohanisszal szemben. A szocdem kormány elbukta a második bizalmatlansági indítványt, így 2019 novemberétől a PNL-s Ludovic Orban a miniszterelnök. A hagyományok nem szakadtak meg: mindössze három hónap múlva megbukott az első Orban-kormány is, nem élve túl a PSD és az RMDSZ bizalmatlansági indítványát, amellyel a két párt a kétfordulós polgármester-választás bevezetését akadályozta meg. A politikai instabilitásnak és machinációknak végül a koronavírus-járvány vetett véget: 
az államfő ismét Ludovic Orbant kérte fel kormányalakításra, akinek a rendkívüli helyzetre való tekintettel 
a parlament is bizalmat szavazott.

Mi várható a választás után?

Székely István politológus, az RMDSZ ügyvezető alelnöke lapunknak azt mondja: biztosra vehető, hogy bárki nyeri is a választást, koalíciókötésre fog kényszerülni. A választási rendszer ugyanis olyan, hogy a parlamenti mandátumok aránya csak kismértékben tér el a leadott szavazatokétól.

A kormányzó PNL elsősorban a sikeres városi polgármesterei teljesítményének köszönheti, hogy jól szerepelt a közelmúltbeli helyhatósági választáson. A parlamenti választást relatív többséggel meg fogja nyerni, bár a koronavírus-járvány felemás kezelése és a gazdaság újraindítását segítő kormányzati intézkedések késése erodálhatja a pártot – véli Székely. A szakértő szerint a nagykoalíció a PSD-vel ki van zárva. A legvalószínűbb az, hogy a PNL a Traian Băsescu­-féle Népi Mozgalom Párttal (PMP) és az RMDSZ-szel próbál parlamenti többséget kialakítani. Amennyiben ez nem lehetséges – mert a PMP nem kerül be a törvényhozásba, vagy a PNL nem ér el kimagaslóan jó eredményt –, akkor az USR–PLUS a potenciális társ. Bár a liberális szövetség a PNL versenytársa a mindenkori választásokon, erősödéséhez nem fűződik érdeke. Ez esetben lehetséges, hogy az RMDSZ mandátumaira nem lesz szükség.

A román pártrendszer üdvöskéjeként számontartott USR–PLUS már három választási megméretésen van túl, 
a korábbi sikerekkel és a mostani választáson elért eredményével jelezhetné, hogy a továbbiakban fajsúlyos szereplőként érdemes számolni vele. Székely István úgy gondolja, hogy a szövetség a mostani vonalvezetése alapján nehezen lehet nagy párt, nincs meg hozzá a szükséges társadalmi háttere; jelenleg csak rétegpárt lehet, amely egyes témákban fogalmaz meg – elsősorban a nagyvárosi, fiatalabb, magasan képzett választói rétegeknek – markáns mondanivalót. Ahhoz, hogy a politikai paletta két meghatározó formációjához hasonló támogatottsága legyen, néppárttá, gyűjtőpárttá kellene válnia, ez azonban csak karakterének, politikai arcélének feladásával lenne lehetséges. A szervezet most intézményesíti lazán szervezett mozgalmi holdudvarát, ami konfliktussal, lemorzsolódással jár.

A magyar erők esélyei

Az RMDSZ–EMSZ-szövetség ideális alaphelyzetet jelenthetne a választás előtt a magyar közösség szempontjából, ám Székely szerint ez csak a szavazótábor jobboldalán teremt egyféle konszolidációt. Az RMDSZ politikai vonalvezetésének továbbra is gondot okoz a magukat baloldalra pozicionáló szavazók integrálása, akik számára a szövetség programját meghatározó etnikai témák nem dominánsak. Nincsenek sokan, de befolyásuk jelentős. Ezzel a jövőben valamit kezdenie kell az RMDSZ-nek.

Az utóbbi időben az erdélyi magyar társadalomban megjelent egy olyan választói réteg, amely számára az etnikai szavazás nem élvez primátust. A román pártok hívószavai­val már a magyar választók egy része is tud azonosulni, így kérdés, milyen mértékben vihetnek el szavazatokat az RMDSZ-től. Székely István szerint hosszabb időintervallumot tekintve az látszik, hogy a román pártokra szavazók aránya nem magasabb az eddig tapasztaltnál, ami azzal magyarázható, hogy a többségi pártok továbbra sem fogalmaztak meg ajánlatot a magyaroknak az etnikai együttélés tekintetében. Az idei önkormányzati választáson a román pártokra szavazók elsősorban a PNL-t támogatták, hiszen e párt sikeres polgármesterei tudtak vonzó jövőképet felvázolni a nagyvárosokban kisebbségben élő magyaroknak. Az USR–PLUS-nak, új formáció lévén, nem voltak jelentős önkormányzati pozíciói. Az is megfigyelhető, hogy a szövetség pártstruktúrába való betagolódása során veszített vonzerejéből azok szemében, akik elsősorban a civil, gyakran politikaellenes, értékelvű, mozgalmi jellege miatt támogatták.

Szeptemberben Ludovic Orban kormányfő úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ-re is számít egy jövőbeli kormánykoalíció esetén. Kelemen Hunor jelezte, pártja nyitott a PNL-vel való szövetségkötésre, mert Romániának politikai stabilitásra van szüksége. Egyes politikusai magyarellenes megnyilvánulásai miatt azonban a liberális párt nem örvend túlzott népszerűségnek a magyarok körében, így kérdés, miként kommunikálható a választóknak egy esetleges PNL–RMDSZ-koalíció.

Szeptemberben Ludovic Orban kormányfő úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ-re is számít egy jövőbeli kormánykoalíció esetén. Kelemen Hunor jelezte, pártja nyitott a PNL-vel való szövetségkötésre, mert Romániának politikai stabilitásra van szüksége. Egyes politikusai magyarellenes megnyilvánulásai miatt azonban a liberális párt nem örvend túlzott népszerűségnek a magyarok körében, így kérdés, miként kommunikálható a választóknak egy esetleges PNL–RMDSZ-koalíció.

Székely István egyetért azzal, hogy a magyar választók megosztottak a román pártokkal való együttműködés kérdésében. Van egy réteg, amely a szociáldemokratákkal szeretne együttműködést, különösen a szociális intézkedései miatt. Egy másik – főleg középkorúakból és fiatalabbakból álló, városi, a számításait a piacgazdaságban megtaláló réteg – a liberális párttal való együttműködést szorgalmazná. Egy kisebb választói közösség pedig az USR–PLUS-szal való koalíciót részesítené előnyben. Az utóbbi három évben a PSD-vel való együttműködés az RMDSZ megítélésén is sokat rontott, hiszen a lakosság a szövetség egyes, a mély állami struktúrák visszaszorítását célzó lépéseit a korrupcióellenes harc akadályozásaként értelmezte. A PSD most elsősorban magával van elfoglalva, neki az újrapozicionálás a tét. Jelenleg nincs olyan alakulat a palettán, amely oly mértékben vállalná a magyarok törekvéseit, hogy az lehetővé tenné a teljes mellszélességgel vállalt együttműködést – állapítja meg a politológus.

A járványhelyzet miatti alacsony részvételt a magyar párt jó mozgósítással akár ki is használhatná – vetjük fel. Székely megjegyzi, hogy az RMDSZ stabil szavazóbázisa elég idősnek mondható, a koronavírus-járványt nem lehetőségként, hanem veszélyforrásként éli meg. Emellett kivételesek azok az alkalmak, amikor az RMDSZ az országos részvételhez képest nagyobb mértékben tudja mobilizálni szavazótáborát. Ennek következtében jó eredménynek az számítana, ha tudná hozni a magyarok etnikai arányának megfelelő eredményt, amely valahol 6 százalék körül van.

A tét a kormányalakítás

Már a helyhatósági választási kampány jó része is a netes felületeken zajlott, s ez a járványügyi helyzet miatt folytatódik, sőt fokozódik. Korábban az „ajtótól ajtóig” módszer adta az RMDSZ-kampányok gerincét, erre sajnos most nemigen van lehetőség. Nyitott kérdés, hogy mennyire tudnak a neten megszólítani minden választói réteget, de nincs más választása a pártnak. Némileg disszonáns helyzet ez, mivel a koronavíruson kívüli témákról nehezen tudnak kommunikálni: az emberek figyelme elsősorban a járványra irányul – mondja a Mandinernek Csoma Botond. Az újrázni készülő Kolozs megyei RMDSZ-képviselő szerint a PNL létérdeke volt, hogy december 6-án tartsák a választást, mivel attól tartott, hogy a halasztás a PSD malmára hajtaná a vizet. Az iskolákat és a piacokat bezárták – amit Csoma nehezményez –, de a választást minden körülmények közt megtartják. Az RMDSZ egyébként támogatta volna a halasztást.

„Országos szinten az a tét, hogy a kormányalakításnál mi legyünk a mérleg nyelve, nélkülünk senki ne tudjon parlamenti többséget kialakítani. Amikor azt elemezzük, hogy kivel kössünk megállapodást, abból indulunk ki, hogy mekkora hajlandóság van a román félben, hogy elfogadjon bizonyos magyar törekvéseket” – jegyzi meg Csoma Botond. A politikus szerint kulcsfontosságú az infrastrukturális fejlesztések folytatása, hisz a 2004 óta épülő észak-erdélyi autópályán még most sem lehet eljutni Kolozsvárról Marosvásárhelyre. Megemlíti a kolozsvári körgyűrűt is, amelyről a vörös kakas meséjéhez hasonlóan tizennégy éve beszélnek, de még egy kapavágás sem történt. Az infrastruktúra mellett az oktatás és az egészségügy a legfontosabb terület az RMDSZ-nek.

Kérdésünkre, hogy miként tálalható a választóknak a PNL-vel való lehetséges megegyezés, Csoma úgy válaszol: országos szinten a liberálisoknak bántó kijelentéseik voltak a magyar közösséggel szemben, s ezekből a miniszterelnök és az államfő is politikai tőkét kovácsolt. Sok esetben azonban a „blőd nacionalista” retorika nem csapódott le helyi szinten, nem gyűrűzött be a helyi struktúrákba. „A román politikai élet összetett, jelentős különbségek vannak a bukaresti miliő és a helyi politikai közeg között” – hangsúlyozza a képviselő.

Címlapkép: A román parlament Bukarest fölé tornyosuló palotája. Fotó: SHUTTERSTOCK