Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Még mindig sokan vannak, akik szerint Charles Darwin evolúciós tana ellentétben áll a bibliai teremtéselmélettel, akárcsak az egész természettudomány a kereszténységgel és egyáltalán bármilyen vallással. Pedig az ősrobbanás elméletének egyik fontos teoretikusa egy belga fizikus pap, Georges Lemaître volt, sőt XII. Piusz pápa 1951-ben ki is állt egy beszédében amellett, hogy ez egy lehetséges magyarázat.
Az ősrobbanás elmélete a világ eredetére mutathat rá, az evolúció pedig az élővilág kialakulását, változásait magyarázza. Azonban mindkettő csak arra ad választ: hogyan a világ, arra viszont nem, hogy honnan a világ. Magyarán, egyik sincs ellentétben az istenhittel, a teremtés hitével. A Biblia beszéde képes, szimbolikus beszéd, amely inkább az emberiség drámáját mutatja be, illetve etikai és a transzcendens igazságokra vonatkozó útmutatásokat ad, a fizikai-biológiai világ felfedezését és magyarázását meghagyja a természettudósoknak.
Sipos Imre, egy kis szerzetesközösség biológusvégzettségű tagja arra vállalkozott, hogy bemutatja az evolúciót és a teremtéselméletet a keresztény teológia fényében, kontextusában. Mint arra Imre testvér rámutat: már a
4–5. században élt egyik legnagyobb egyházatya, Szent Ágoston is felhívta rá a figyelmet, hogy a teremtéstörténetet nem szabad szó szerint értelmezni.