Pest-budai tébolydák

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Kőbánya sűrűjéből annak idején sokan megfordultak a Don-­kanyarban. A Bajcsy-kórház D épületében lévő ideg-elme osztályról van szó, amely nevét onnan nyerte, hogy a látogatóknak az épület sarkán kitáblázott D betűnél kellett balra fordulniuk a bejárat felé haladva. Büntetőeljárás elől menekülő szomszédok, magukra maradt munkatársak találkahelye volt ez keresztrejtvényre, hímzésmintára és jó szóra várva.

Nem ez az egyetlen ilyen hely a kerületben. A Magyar Pünkösdi Egyház szenvedélybetegeket támogató intézményét a hívők által szépen felújított régi zsinagógában rendezték be a Cserkesz utcában. A 32 méter magas, 480 négyzetméter alapterületű templomot a főváros, a zsidó és keresztény lakosok adakozásából Sorg Antal építette 1909–1910-ben Schöntheil Richárd tervei szerint. A második világháború után funkcióját vesztette, és a hetvenes években már a televízió raktára volt, bár iskolai látogatáson még megtekinthettük. Aztán romlásnak indult: a rendszerváltozáskor ablakok nélkül, galambtanyaként várta sorsa jobbra fordulását. Pár éve a lányaimmal bekéredzkedtem megnézni a gyönyörű belső teret. Egyébként meg megdöbbentő módon épp itt, az oldalánál van Budapest legbensőségesebb szeglete, ahol a szépen rakott utcakövek közt egy lilaakác-szerű futónövény tör az ég felé.

A másik hasonló intézmény a Kozma utcai börtön végében található, ahol pedig egyetemistaként jártam. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet 1906-ban a kényszergyógykezelés végrehajtására hozták létre azon betegeknek, akik őrültségükben mások életére törtek. Legbizarrabb emlékem innen Süsü. Szekercével dolgozott, és többször is, de az Ó, ha rózsabimbó lehetnék-et danolászta egész nap, mert voltaképp vidám természete volt.