Múltból a jövőbe

Mióta szemléletünk lineárissá vált, vagyis abban hiszünk, hogy a történelemnek iránya van, mindenki a jövőt akarja kisajátítani. Erről szólnak a modern ideológiák. Ennek elvi-filozófiai lehetőségét Immanuel Kant teremtette meg. Ő volt az, aki a megismerésünket radikálisan megváltoztatta: szerinte a dolgok végső okát nem tudhatjuk meg, egyedül azokat a dolgokat, amelyeket mi magunk hozunk létre. Mit is jelent ez? Azt, hogy Isten mellékes körülmény az emberi megismerés szempontjából, hogy létünk végső titkainak feszegetése nem tudományos, a múlt pedig – mivel nincs hatalmunkban – nem fontos. Csak az számít, amit mi hozunk létre – konstruálunk –, mivel annak megismerésére van esélyünk. E logikai eszközökkel lényegében letették a modern­ség elvi alapjait. Jó az, amit mi magunk hozunk létre, mivel csak azt tudjuk a hatalmunk alatt tartani. Ennek a fordulatnak, amit felvilágosodásnak nevezünk, igen súlyos következményei voltak és vannak.

Először is, a tudást maga az ember hozza létre, de nem feltétlenül a valóság megismerésével, hanem úgy, hogy ő teremti a valóságot, amit tudásnak nevez. Aki nem osztja a kreált valóság normáit, az „ostoba”. Másodszor, a tudást az igazolja, hogy valami újat hoz létre. Új az, ami korábban nem volt, de most van mint valóság. Ez már megfontolandóbb körülmény. Az ember ugyanis kettős természete miatt folyton feltárja a valóságot, a tőle független világot, illetve állandóan javítani akarja a meglévőt. Ez maga az ember tragédiája: mindig azt hiszi, hogy amit elgondol, jobb lesz annál, ami van – bár esetleg ő hozta létre. Harmadszor, elérkeztünk a legsúlyosabb következményig, ahhoz, hogy ami új, az feltétlenül jó is. Ez vagy igaz, vagy nem; de csak azért nem lehet valami jobb, mert mi alkottuk meg – hiszen amin változtatni akarunk, jórészt azt is ember teremtette korábban. Márpedig a mai progresszív felfogás szerint mindaz jó, ami képes szakítani a múlttal, és emberi elme alkotta meg, mai szóval: konstruálta. A jövő érdekében – így szól az ideológia – zárójelbe kell tenni a múltat.