A Nyugat egyetemeit a progresszív ortodoxia uralja: megtagadják alapítóik értékválasztását, szabotálják a világképi sokszínűséget. Fő tevékenységük, hogy ideológiai konformitást kényszerítenek diákjaikra. Minderről hetven éve írt könyvet egy szókimondó diák – de hogy állunk 2020-ban?
Jövőre lesz hetven esztendeje, hogy egy huszonöt éves egyetemista megírta a modern amerikai konzervativizmus alapművét. „Goldwater nélkül nincs Reagan, National Review nélkül nincs Goldwater, Buckley nélkül nincs National Review” – fogalmazott egyszer valaki az első markánsan jobboldali folyóirat és annak megalapítója, ifjabb William Buckley történelemformáló szerepére utalva. Utóbbi pedig nem véletlenül került abba a helyzetbe, hogy már ifjúként saját lapot alapíthasson: reakciós szupersztárt csinált belőle első és – azóta tudjuk – legfontosabb műve, a God and Man at Yale (Isten és ember a Yale-en). Mitől ilyen lényeges ez a könyv? S mitől aktuálisabb most, mint amikor megjelent?
Buckley konzervatív családból érkezett a Yale Egyetemre, az Egyesült Államok harmadik legrégebbi – 1701-ben protestáns alapokon, tiszteletesek és lelkészek által alapított – felsőoktatási intézményébe. Diákként ehhez képest két markáns jelenséggel szembesült: a tantermeket és szöveggyűjteményeket uraló ateizmussal és az egyéni felelősséget relativizáló, kollektivista ideológiával. Az intézmény mindenféle tradícióval és szellemmel szembeni ridegsége, valamint „tudományos” egyoldalúsága annyira megdöbbentette az ifjút, hogy tanulmányai végeztével szókimondó, a kor nyilvánosságához mérve kivételesen provokatív (számos oktatót személy szerint is pellengérre állító) könyvben összegezte csalódást keltő élményeit. A kötetből botrány, Buckley-ból intellektuális mém lett.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Költségvetési csalás gyanúja miatt már bejelentést is tettek az ügyben.
