Küzdelem az agresszív egyféleség ellen

Jövőre lesz hetven esztendeje, hogy egy huszonöt éves egyetemista megírta a modern amerikai konzervativizmus alapművét. „Goldwater nélkül nincs Reagan, National Review nélkül nincs Goldwater, Buckley nélkül nincs National Review” – fogalmazott egyszer valaki az első markánsan jobboldali folyóirat és annak megalapítója, ifjabb William Buckley történelemformáló szerepére utalva. Utóbbi pedig nem véletlenül került abba a helyzetbe, hogy már ifjúként saját lapot alapíthasson: reakciós szupersztárt csinált belőle első és – azóta tudjuk – legfontosabb műve, a God and Man at Yale (Isten és ember a Yale-en). Mitől ilyen lényeges ez a könyv? S mitől aktuálisabb most, mint amikor megjelent?

Buckley konzervatív családból érkezett a Yale Egyetemre, az Egyesült Államok harmadik legrégebbi – 1701-ben protestáns alapokon, tiszteletesek és lelkészek által alapított – felsőoktatási intézményébe. Diákként ehhez képest két markáns jelenséggel szembesült: a tantermeket és szöveggyűjteményeket uraló ateizmussal és az egyéni felelősséget relativizáló, kollektivista ideoló­giával. Az intézmény mindenféle tradícióval és szellemmel szembeni ridegsége, valamint „tudományos” egyoldalúsága annyira megdöbbentette az ifjút, hogy tanulmányai végeztével szókimondó, a kor nyilvánosságához mérve kivételesen provokatív (számos oktatót személy szerint is pellengérre állító) könyvben összegezte csalódást keltő élményeit. A kötetből botrány, Buckley-ból intellektuális mém lett.