Az életmódunkra törő barbárokat a technológiai képességeik teszik fényűzővé. Amikor civilizációnk ostrom alatt áll, a tömegek számára csakis a múlt teljesítményeivel szemléltethető, pontosan mi forog kockán – emlékeztet Kenneth Clark és egy ötvenéves mestermű.
Ötven éve került adásba a BBC-n minden idők egyik legfontosabb ismeretterjesztő filmsorozata. A Civilisation száznyolcvan helyszínen forgott, és a középkortól a gótikán, a román és a reneszánsz koron, a reformáción, a rokokón, az impresszionizmus és az ipari forradalom időszakán át, a világháborúkon keresztül a késői hatvanas évekig kalauzolta a nézőket. Nemcsak bemutatta, de ünnepelte a nyugati civilizációt: építészeti örökségét, művészi és műszaki zsenijeit – s közben megemlékezett a kivételes teljesítményeket övező elnyomásról és háborúkról is. A műsorból könyv, a házigazdából a történetmesélés legendája lett. „Ő volt a 20. század legzseniálisabb kulturális populistája” – fogalmaz az utókor avatott szemlélője. Miért fontos Kenneth Clark művészettörténész és műve 2020-ban, sőt miért fontosabb, mint valaha?
A második világháború alatt Clark a londoni Nemzeti Galéria igazgatójaként munkálkodott, ahol két tevékenység kötötte le energiáit. Egyrészt kétezer felbecsülhetetlen értékű műtárgyat menekített ki a nácik elől teljes titokban, kis lépésekben egy elhagyott észak-walesi kőbánya tárnáiba. Másrészt a bombázások kellős közepén az ürességtől kongó múzeum tereiben éjjeli koncerteket szervezett, és rendszeresen kiállított egy-egy különleges festményt a kulturális ingerektől megfosztott városlakóknak. Csak Velázquez híres Vénuszához negyvenezren zarándokoltak el.
Clark úgy látta, a kultúra áll mindennek a középpontjában, amit Britannia védelmezni próbál. Bár gazdag szülők sarjaként maga is elitiskolákban nevelkedett, meggyőződése szerint „a művészet nem nemesek és sznobok kiváltsága, hanem minden emberé”. Ahogyan azt későbbi televíziós sikere bizonyítja, kivételes érzéke volt ahhoz, hogy a lehető legszélesebb közönség számára illusztrálni tudja, pontosan mi forog kockán. A szemléltetés mestereként képes volt ízléses módon, lehengerlő stílusban demonstrálni a fény és a sötétség, a jó és a rossz közötti különbséget, az egyéni és kollektív értékválasztás súlyát.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
A milliárdos üzletember úgy tűnik, egy jól felépített terv szerint halad előre, amelynek végén az áll, hogy emberek költözhetnek a Marsra.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Hazánk után Németország és Hollandia is komoly aggályokat fogalmazott meg.
Az ukrán elnök nemcsak a kormányt alakítaná át, új elképzelései is vannak a hadseregről.
