Életek a halott földön

Dankai Péter írása a Mandiner hetilapban.

A beregszászi cigánytelepen öt–hétezer ember él, sokan közülük nem rendelkeznek semmilyen személyazonosítóval, ezért nem lehet tudni a pontos létszámot. A szociohorror valósága nap mint nap megmutatkozik a „cigánytábor” életében. Az illetékes beregszászi 7. Számú Általános Iskolában háromszáz-háromszázötvenen tanulnak – a helyiek csak cigányiskolának nevezik. A gyerekek a hátrányos helyzetükből adódóan rendszertelenül vagy egyáltalán nem járnak be. Shrek Tímea éveken keresztül tanárként dolgozott az intézményben, a nehéz sorsú gyerekek szeme előtt zajló élettörténete, tragédiái pedig arra ösztönözték, hogy a 2019-ben Halott föld ez címmel megjelent novelláskötetben írja meg tapasztalatait.

„Beregszászban születtem, és itt is nőttem fel, az itteni magyar főiskola magyar–ukrán szakpárján harmadikos voltam, amikor munkát kaptam a 7. Számú Általános Iskolában. Elemi osztályokban tanítottam heti néhány órában ukrán nyelvet és irodalmat, majd később az iskola szervező pedagógusa lettem, ami életem egyik legnehezebb, egyben legszebb és legélvezetesebb időszakává vált.” Tímea mindig is szerette az önállóságot, tanulmányai mellett nem csak tanárként dolgozott, olykor több állást is elvállalt – volt piaci eladó, pincér és szakács, magánórát adó tanár, könyvtári dolgozó, hogy ezzel is megkönnyítse a szülei helyzetét. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia első kötetes hallgatója.

Mint mondja, már kisgyerek korában szerette a meséket, maga is nagy mesélő volt. „Abban az időben nem volt ritka, hogy az egész városban lekapcsolták az áramot, így otthon a testvéreimmel arra kényszerültünk, hogy gyertyafénynél szórakoztassuk egymást. Később ezeket a meséket naplószerűen füzetbe jegyeztem le, és iskolai versenyekre jelentkeztem velük. Féltve őrzöm az ott ajándékba kapott könyveket és okleveleket.” Tímea a főiskolai évek alatt aztán fokozatosan a kárpátaljai irodalmi élet részévé vált, s egyik alapítója lett a fiatal nemzedéket képviselő Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak (KVIT). „Az öregek figyelmeztettek bennünket: vagy csináljuk jól, vagy sehogy. Ezt komolyan is vettük” – mondja. A KVIT a kárpátaljai magyar kultúra megőrzésének, megerősítésének érdekében jött létre, valamint a helyi irodalmi, művészeti élet fellendítését, a fiatal pályakezdők kibontakozását segíti elő.