Sejthető: jogállamisági vita címén az uniós érdekharc sokadik ütközete fogja meghatározni a következő hetek közbeszédét. Annak megválaszolására, hogy mi a csata valódi tétje, s miféle kompromisszum készülődik a háttérben, ha készülődik egyáltalán, e cikkben nem vállalkoznánk. Éppen csak ízlelgetnénk kicsit a szót: jogállam, forgatnánk játékosan a nyelvünkön, mint valami torokkaparás elleni cukorkát, míg ki nem folyik belőle a selymes, manfredweberízű töltelék – s azon kapjuk magunkat, hogy a lehető legmelegebb vazallusi hangon köszöntjük fel a szabad világ új vezetőjét.
Tartalommal bírni, az eleve valami nagyon fasiszta jellegű dolog”