Történelmi léptékű fejlesztés a Várban

Sal Endre írása a Mandiner hetilapban.

A második világháború számtalan sebet ejtett a budai Váron. Súlyosan megsérült a Budavári Palota, ahogyan a környékén található csodás épületek is. A kommunisták viszont nem a helyreállításon gondolkoztak, hanem ideológiai alapon a rombolást választották. A pártvezetés irtózott mindentől, ami a kiegyezés után történt Magyarországon. Ennek esett áldozatul József főherceg palotája, amely 1968-ig állt sérült állapotban. Először munkásszállónak használták, aztán ahelyett, hogy renoválták volna, egyszerűen felrobbantották. A következő években ezt a palotát is visszaépítik, ahogy a Dísz téren egykor álló Vöröskereszt Székházat is, amely szintén megmenthető lett volna. A Honvéd Főparancsnokságból torzó maradt, hamarosan az is eredeti magasságában születik újjá. A Lovardát 1950-ben, a Főőrség épületét 1971-ben bontották el. Most a semmiből kellett újjáépíteni őket.

Be kell gyógyítani a Vár sebeit

„Tudatosan elszakították a budai Várat Budapesttől, a kommunista ideológiával eltakarták a nemzet múltját, egyetemes értékeit. Nekünk kötelességünk helyreállítani azokat a károkat, begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az a rendszer ejtett a budai Váron” – mondja a várkapitány lapunknak. Fodorék célja, hogy romok, foghíjas telkek és gazzal benőtt grundok helyett „a budai Vár, történelmünk ékköve, nemzeti identitásunk egyik szimbóluma ismét régi fényében legyen látható, és birtokba vehessék nemcsak az ott élők, hanem a látogatók is”. Hozzáteszi: boldog, hogy részese lehet ennek a történelmi léptékű fejlesztésnek. „Szerencsések vagyunk, hogy mi az építők generációjához tartozhatunk” – folytatja Fodor Gergely. A kormány 2014-ben döntött a Vár megújításáról és a Nemzeti Hauszmann Tervről – a tervezési fázis végén, 2019-től Nemzeti Hauszmann Program lett a fejlesztések neve. Névadónak a méltán híres Hauszmann Alajost választották, aki a 19. század végén kapta a megbízást, hogy építse át a Budavári Palotát. Akkor születtek az azóta jobbára lerombolt, nagyszerű épületek is.

Felvetődik persze a kérdés, hogy miért a 19. században álló épületeket álmodják és építik fel újra. A várkapitány szerint ennek is megvan az oka. „A kiegyezés utáni korszak a magyar fejlődés egyik legendás időszaka volt, a polgárosodás és a kulturális élet virágzása jellemezte. Ezt az időszakot, a 19. és a 20. század fordulóját tekintjük mintának mi is, amikor hosszú évszázadokkal Mátyás után a Vár újra a fénykorát élte – árulja el a várkapitány. – Európában kétfajta szemlélet létezik. Az egyik oldalon a franciák, angolok állnak, ők nem igazán építenek újjá lerombolt épületeket. A lengyelek, a balti államok és Magyarország viszont igen. A kommunista rezsim időszakában ugyanis ezekben az országokban ideológiai okokból semmisítettek meg olyan épületeket, amelyek szaktudásról, ízlésről is tanúbizonyságot tettek, és egy virágzó polgári korszak lenyomatai voltak. Szerencsésebb második világháború utáni történelemmel a hátuk mögött, de hozzánk hasonlóan gondolkodnak az olaszok is.”

Az elmúlt évtizedekben egyre pusztítóbb természeti katasztrófák, háborús rombolások és terrortámadások sokasága sújtotta az emberiség kulturális örökségét. A megsemmisülés példátlan mértéke a UNESCO-t és a Világörökségi Bizottságot is arra késztette, gondolja át, valóban helyes-e elvi alapon minden formában elutasítani a sérült vagy megsemmisült történelmi helyek, műemlékek újjáépítését. „A Budavári Palota és az egész Várnegyed a 20. század elején ragyogó állapotban volt. Ezeket a csodákat pedig meg kell mutatnunk az utókornak, s meg kell ismertetnünk az embereket a nagyszerű magyar alkotókkal is, akikre büszkék lehetünk. Azt a szellemiséget is vissza kell hoznunk, amelyet a megrendelők és az építők magukon viseltek. Mindnyájan a magyar nemzet gyarapodását szorgalmazták, és tettek is érte.” Fodor Gergely egy izgalmas adalékkal is szolgál. Urbanizációs szempontból a 19. század végén és a 20. század elején Chicago után Budapesten folyt a legtöbb építkezés a világon, akkor alakult ki a mostani városkép.

Az építkezés új korszaka

A programban elsőként felújított épület a Karmelita kolostor volt, majd újjáépítették a Lovardát és a Főőrséget. Zajlik a Csikós udvar, a Lovarda körüli területek parkosítása, zöldítése és akadálymentesítése. A nyugati oldalon új részeket adnak át a helyi lakosoknak és a látogatóknak, és eltökéltek abban, hogy a turistabuszokat a várszoknya aljában tartsák, hogy a Vár a gyalogosoké maradhasson. Ezért épül még egy mélygarázs, és ezért építenek nagy befogadóképességű lifteket és rámpát a Vár aljába. A várkapitány reméli, hogy a turistabuszok kiszorításában a helyi önkormányzat is a partnerük lesz.

A fejlesztések során a Budavári Palota is megújul, a tervek szerint jövő augusztus 20-án adják át a Szent István-termet, amely a múlt század elején épült míves faburkolatokkal és Zsolnay kerámiákkal, ám sajnos a második világháború alatt megsemmisült. A termet hamarosan eredeti fényében láthatja a közönség. A tervek szerint később ugyanígy megújul a Hunyadi-terem és a Habsburg-terem is.

Fodor Gergely hangsúlyozza: a Hauszmann Program nem csak abból áll, hogy régi épületeket építenek újjá, és rendbe teszik a parkokat, a sétányokat, a kerteket és a várfalakat. „A program sokkal több ennél: kulturális misszió. Azon dolgozunk, hogy a Várat az ott élők és a látogatók is magukénak érezzék. Kulturális közösséget szervezünk. Büszke vagyok arra, hogy a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-­oldalának rövid időn belül több mint ötvenezer követője lett. Itt nem csupán a fejlesztés híreiről olvashatnak, hanem a Vár mindennapjairól is, mellette pedig az olvasók történelmi utazáson vehetnek részt, ahol bemutatjuk azokat az alkotókat, akiknek a palota megújítását köszönhettük a 20. század elején.”

Közösséget építenek

„Fontos nekünk, hogy a budai Vár megújítása az itt élők támogatásával történjen, s nyugodtan mondhatom, a helyiek örülnek annak, hogy a Vár a régi fényében fog tündökölni” – folytatja Fodor Gergely. A várkapitány szerint már most látszik, nem csupán az ott élők fedezik fel újra. Roppant népszerűek ugyanis a tematikus vársétáik, amelyek során különféle helyszínek történetét mutatják be értő vezetés mellett. A pandémiás időszak bebizonyította, hogy az emberek nyitottak a belföldi élményekre és programokra is.

A várkapitány Hauszmann Alajos leszármazottjaival is találkozhatott, személyesen mutatta meg nekik a Főőrség épületét és a Lovardát. A Magyarországon élő legidősebb dédunoka, a nyolcvanöt éves Marietta emlékezett az eredeti épületekre, amelyek a dédnagyapja életművét jelentették. „Miközben sétáltunk a megújult épületekben, jó volt ránézni. Boldog volt, talán úgy érezte, elégtételt kapott Hauszmann Alajos” – teszi hozzá a várkapitány. Emellett találkozott a kivételes szobrász, Strobl Alajos öt unokájával is, akik részt vettek néhány napja a hosszas előkészületek után újjávarázsolt Mátyás kútja átadásán. A Vár megújítóinak eltökélt szándéka, hogy felkutatják azoknak az építészeknek, szobrászoknak a leszármazottjait, akik részt vettek a 20. század elején a Budavári Palota fejlesztésében. Fodor Gergely szerint ugyanis fontos, hogy az ő örökségüket ne csak szobrok vagy épületek formájában vigyük tovább, a leszármazottak bevonásával még többet megtudhatunk róluk, arról a szenvedélyről, amellyel a Vár építéséhez fogtak.

A Nemzeti Hauszmann Program 2030-ig kapott megbízást, addigra kell mindennel elkészülniük. Fodor Gergely nem tagadja, mindig is az olyan feladatok izgatták, ahol kézzelfogható eredménye van a munkájának. A budai Vár megújítása pedig ilyen. „Minden felelősen gondolkodó kormánynak kötelessége ápolni a múlt értékeit. A Hauszmann Program fejlesztései során a hagyomány és a modernitás találkozik. A nemzeti kormány összefüggésekben gondolkozik, az értékteremtés mellett az értékmentés is fontos neki. Az értékeinket, legyen szó a régészeink által talált leletekről, szellemi értékről, tudásról, ugyanúgy tovább kell adnunk a következő generációknak, mint az épületeket, amelyek stílusról, hagyományról, hazaszeretetről árulkodnak. 
A jövőről gondolkodni és gondoskodni sokféleképp lehet. Közel áll hozzám az a gondolat, hogy a »múlt visszafelé működő képzelet, a jövő előrefelé működő emlékezet«. A jövőben csak egyvalami jelenthet biztos támaszt: múltunk értékeinek megőrzése” – összegez a várkapitány.

Címlapképen: Az újjászületett Lovarda belső tere. Fotó: Várkapitányság Nzrt. / Kárász Karolina