So nineties! Kis fővárosi időutazás

Lassan egy éve annak, hogy hatalomváltás történt a budapesti városházán és a kerületek többségében. Létrejött az ellenzéki politikai enklávé Magyarország szívében, amit tekinthetünk a hírhedt összefogás kísérleti laborjának is. Egy év nem túl hosszú idő ahhoz, hogy nagy reformok szökkenjenek szárba, ám ahhoz épp elég, hogy kitapinthatóvá váljanak a fejlődési irányok, érezhető legyen egy új politikai kultúra.

Érdemes ezért megállni és számot vetni nekünk is arról, mit hozott 2020 a fővárosban, mi valósult meg az ellenzéki elképzelésekből. Ráadásul a budapesti boszorkánykonyha kirajzolhatja a közeljövőt, hiszen jó eséllyel hasonló, pártokon és ideológiákon könnyűszerrel átlépő összeborulás várható 2022-ben. S tegyük azt is hozzá, egy látványos és rég nem látott építkezésen vagyunk túl, a Tarlós-féle városvezetés ugyanis megmutatta, hogy a majd húszévnyi demszkyzmusba beleszürkült metropolisz lehet élhető és szerethető.

Talán az első, ami eszünkbe juthat, az a kiéhezett mohóság, amellyel a városháza új urai vetették magukat az összes pozícióra, legyen szó alpolgármesteri vagy tanácsosi székről, rendelőintézetről és pártlappá silányított kerületi újságról. Nagy lett a család a Jobbiktól Gyurcsányig ívelő kényszerházassággal, és hosszú volt a hét (mit hét, tíz!) ínséges esztendő, így hát sok éhes szájat kellett betömni. Természetesen az együttélés mézeshetei után hamar jött a józanodás, és felszínre törtek a nézetkülönbségek: Kispesten vagy épp Pesterzsébeten megmutatkozott, hogy az ellenzék simán lesz önmaga ellenzéke, ha hatalomra kerül. Emellett olyan abszurditások is előfordultak, hogy Draskovics elvtársat a BKV-hoz fújta a szél, Gréczy Zsolt sokadvirágkorát élheti a Ferencvárosban, és Czeglédy Csaba önkormányzatokat képviselhet.