Magyarország sikere az elsődleges

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

A magyar gazdaság is visszaesett a koronavírus-járvány hatására. Hogy látja a helyzetünket?
Ha körülnézünk a régióban és a világban, láthatjuk, hogy a magyar gazdaság nagyon jól teljesít. Ez jó pár dolognak köszönhető. Az első, hogy a kormány korán beavatkozott, és már a járvány elején mindent megtett, hogy alacsony maradjon fertőzöttek száma – ez okos döntés volt. Másodsorban ez a kormány mindig kikérte a munkahelyeket teremtő vállalatok véleményét, és törekedett arra, hogy figyelembe vegye a szempontjaikat. A folyamatos párbeszéd sosem volt olyan fontos, mint manapság. Jómagam is azért vezetem ezt az üzleti missziót, hogy a nehéz időkben segítsük megértetni egymással, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a vállalatoknak, illetve a kormányzatnak.

Sokat tárgyal amerikai üzletemberekkel, mit hall tőlük a magyar gazdasággal kapcsolatban?
Alig várják, hogy idejöhessenek, és megértsék, mik a fő kihívások. Szorgalmazzák a kormánnyal való párbeszédet, hiszen továbbra is rengeteg lehetőséget kínál Magyarország. A mostani helyzetben persze kevésbé jellemző, hogy tömegével hoznák a beruházásaikat, válsághelyzetben a befektetők konzervatívvá válnak. De idővel a már itt lévő amerikai cégek újra helyben fogják befektetni a profitjukat, hogy több munkahelyet és beruházást teremtsenek.

Vannak olyan amerikai társaságok is, amelyek a válság okozta sokk hatására Kínából és Ázsiából a biztonságosabb közép-európai térségbe helyeznék át a termelést?
A mostani amerikai kormány egyértelműen támogatja a termelés hazahozatalát – különösen a Kínából való távozást –; agresszívnak is nevezhető programokkal igyekszik visszahozni a munkahelyeket az Egyesült Államokba.

Nem pedig Magyarországra?
Nem feltétlenül ez a cél, de a valóságban mégis ilyesmi fog történni. Egy amerikai cégnek ugyanis jobban megérheti Európából kiszolgálni az európai piacot, mint Kínából vagy Amerikából. A washingtoni kormány létrehozott egy új ügynökséget, amely pénzt folyósít a vállalatoknak, hogy jöjjenek haza, hozzák vissza a munkahelyeket, különösen Kínából. Lehet, hogy nem sikerül minden munkahelyet hazavinni, ezek egy része valahol félúton, Európában köthet ki. Magyarország törekszik is a bevonzásukra, és nagyon proaktívan működik együtt a cégekkel. Egy amerikai társaságnak nem jelenthet problémát a magyar piac kisebb mérete, hiszen része az uniós piacnak – ha itt fektet be, bárhol tevékenykedhet az EU-ban. Ezért rendkívül sikeres a kicsi Hollandia is.

Az amerikaiak jelentős foglalkoztatók Magyarországon, fordítva azonban már nem igaz, hiszen egész Közép-­Európából nincs túl sok sikeres cég Amerikában.
Valóban nincs sok. Vannak igazi sikerek az informatika világában, számos kis, innovatív vállalkozás települ át a Szilícium­-völgybe, ahol megpróbál befektetőket találni. Az élelmiszeriparban, azon belül főleg a borágazat területén szintén vannak sikerek, de valóban jó volna több közép-európai vállalkozást látni. Minél erősebbek a kétoldalú kapcsolatok, annál erősebbek vagyunk partnerként együtt. Abban vagyunk érdekeltek, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a kapcsolat.

„A magyar intellektust és kreativitást ötvözzük a sikeres amerikai üzletvitellel”

Magyarország egyik legfőbb gazdaságpolitikai célja, hogy több hozzáadott értéket állítson elő a gazdaság. Ennek látja a jeleit?
Visszatekintve a magyar történelemre, lenyűgöző találmányokat és kreativitást látunk. Nagyon intellektuális országról van szó. Az egyik reményem épp az, hogy ezt a magyar intellektust, az ötleteket, az intelligenciát és a kreativitást ötvözzük a sikeres amerikai üzletvitellel. Ezt valósítottuk meg Izraellel, Magyarországgal is működhet. Azonban a magyar üzletembereknek talán elkélne kicsivel több magabiztosság, több siker, hogy komfortosabban érezzék magukat, amikor külföldre mennek. Németországban üzletelni egy dolog, de Amerikába menni egészen más – ha ott körülnéz a vállalkozó, talán azt sem tudja, hol kezdjen neki. Kis lépésekkel és sikerekkel felépül az önbizalom is majd.

Visszatérve a járványhelyzetre: ön, illetve az amerikai vállalatok szerint hogyan érdemes kezelni rövid távon a gazdasági válságot?
Senki sem tudja igazán. Furcsa, váratlan események követik egymást. Ráadásul a vírus tulajdonságait is fokozatosan ismerjük meg. Virginiában, ahol lakom, az iskolák némely vidéken nyitva vannak, máshol zárva, egyéb helyeken valamilyen hibrid megoldás működik. Most annyit tudunk tenni, hogy beszélgetünk, elemzünk, és megpróbálunk okosan dönteni. A missziónk célja épp az, hogy a cégek elmondják, mi történt velük, hol fáj legjobban a válság, hol jönne jól az átmeneti segítség – legyen az az adófizetéssel kapcsolatos könnyítés vagy a munkapiaci szabályok rugalmasabbá tétele.

Sok ország igyekszik segélyekkel enyhíteni a válságot, ezt gyakran eladósodásból fizetik. Amerika adóssága 2050-re a gazdaság méretének kétszeresére ugorhat, ami nagy terhet jelenthet a jövőben.
Republikánus vagyok, támogatom az üzleti szektort, és nem kedvelem, amikor a kormányzat túlságosan beavatkozik a gazdaságba. Nem tartom üdvösnek, ha mindent a kormány kontrollál, és mindenért ő felel. Ebben az esetben viszont fontos szerepet játszik a kormány, olykor adósságból kell átmeneti programokat megvalósítania. Megkérdeztem egy Uber-sofőrt, aki elmondta, hogy én vagyok az első ügyfele hónapok óta – elmondása szerint szörnyen mennek a dolgok. Ez nem jó. Egy hotelben dolgozó ismerősöm azt mesélte, hogy megszűnt az állása, ezért azon gondolkodik, hogy programozást kellene tanulnia. A kormány ezeket az embereket segítheti az átmeneti időszakban, hiszen nem könnyű ötvenévesen új szakmát tanulni.

Feltétel nélküli jövedelmet kellene adni az embereknek legalább rövid távon, vagy inkább esélyt azzal, hogy munkát biztosítunk mindenkinek?
Nem lehet mindenkinek garantálni a munkát, így az előbbit javasolnám.

Pedig a segélyezés baloldali irány, amely elvileg ellentétes azzal, amit ön a gazdaságról vall. Amerikában olyan nagyvonalú extra munkanélküli-­segélyeket vezettek be a járvány hatására, hogy a dolgozók munkanélküliként többet kereshettek, mint amikor még volt munkájuk.
Olykor elfelejtjük, hogy Donald Trump elnök nem feltétlenül hagyományos republikánus. Nem mindig a tradicionális republikánus értékek lebegnek a szeme előtt, hanem inkább a saját gondolatai. Ezek nem mindig egyeznek a republikánus vagy a demokrata iránnyal.

Vagyis pragmatikus, és nem ideologikus alapon hoz gazdaságpolitikai döntéseket?
Igen, Trump sosem volt tagja a pártnak, se az egész politikai rendszernek, kívülről jött. Ezért olyan döntéseket hoz, amelyeket megfelelőnek tart, és nem törődik azzal, hogy a pártoknak tessen. A tizenöt éves fiamnak mondtam, hogy a mi rendszerünkben az a különleges, hogy csak két választási lehetőségünk van. Nem mondom, hogy legyen hagyományos parlamentáris rendszerünk, de néha felmerül bennem, hogy jó lenne, ha nem csak két opciójuk lenne az amerikaiaknak egy választáson.

Gazdasági értelemben fontos a jelenlegi amerikai választás egyáltalán? Van tétje? A hosszú távú gazdaságpolitikai célokban a két fél egyetért?
Őszintén szólva nem tudtam végignézni az elnökjelölti vitákat, a politikusok csak azt mondják rajtuk, amit mondaniuk kell ahhoz, hogy megválasszák őket. Amit a valóságban tesznek majd esetleges hatalomra kerülésük után, az merőben más, mint amivel kampányoltak. Joe Biden megválasztásával sok minden változna. Ő nem lenne olyan szigorú Kínával szemben, mint Donald Trump. A munkahelyek hazahozásáért felelős új ügynökséget rögvest megszüntetné.

Tényleg mélyebb ez a gazdasági válság, mint bármelyik másik a 20. században?
Nem vagyok közgazdász, nem tudom. Továbbra is rendkívül optimista vagyok, hiszem, hogy az iparban, az innovációban ott a lehetőség, hogy globálisan mindig megtaláljuk a módját a sikernek.

Hogyan változik a világgazdaság a járvány után?
Nehéz megmondani, mert még benne vagyunk a válságban. Lesznek virágzó iparágak és olyanok is, amelyek nem lesznek többé relevánsak. Remélem, hogy három év múlva a koronavírus szót már említeni sem fogjuk, és csak az influenza lesz velünk, amelyet a többség ha elkap is, felgyógyul belőle. Remélem, újra megtelnek a hotelek, a repterek, a Lánchíd – Budapest is megszenvedi a válságot, bár én most nem panaszkodom: csoda kellemes ilyen nyugalomban végigsétálni a gyönyörű fővároson!

Hogyan alakulhatnak a magyar–amerikai kapcsolatok a jövőben?
Ne politizáljuk túl a dolgokat! Remélem, ha Joe Biden alakíthat kormányt, nem ott folytatja majd, ahol Barack Obama befejezte, mert ő nagyon rosszul teljesített a közép-európai kapcsolatok terén. Remélem, a demokraták nem esnek még egyszer ebbe a hibába. Magyarország és az USA megtalálja a módját, hogyan működjön együtt erősebben például az energia, a cseppfolyósított gáz vonatkozásában. Remélem, a védelmi iparban is sikerül jobban kooperálni a közbeszerzések terén. Ez nemcsak amerikai termékek eladásáról szól, hanem munkahelyteremtésről és technológiai tudás átadásáról is. A legtöbb vállaltunk, amely Magyarországra érkezik, nem tud helyi partnerek nélkül működni a védelmi ipar területén. Szükségük van a magyar cégekre, így valódi együttműködések jöhetnek létre.

Geopolitikai szempontból mit javasolna Magyarországnak? Lehet egyszerre Kína és az USA felé nyitni?
Nagyon pragmatikusnak kell lenni. Magyarország sikere az elsődleges, nem az oldalak közötti választás. Obama kormánya nagy hibát követett el azzal, hogy elfordult Közép-Európától és Magyarországtól. Trump kormánya már egészen jó teljesítményt nyújt, de még mindig lehetne jobban csinálni. A jelenlegi magyar kormány nem ijed meg a konfliktusoktól, ha a sikerhez azokra van szükség, ez támogatandó. Lenyűgöz a visegrádi országok együttműködése is, ahogy képesek szorosan együtt dolgozni egy olyan uniós világban, amelyet Brüsszelből a németek és a franciák, korábban pedig a britek domináltak. Ez a négy ország erős közös hangot jelenthet, nemcsak az unióban, hanem azon túl is. Csodálom ezt a gyakorlatias, kiegyensúlyozott magyar megközelítést. Kínával kapcsolatban pedig érdemes elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe más országok már beleléptek. Ha egy amerikai cég Magyarországra jön, nem hoz amerikai dolgozókat, hanem helyi munkaerőt vesz fel, itt fektet be. A Morgan Stanley például kétezer magyar dolgozót alkalmaz. A kínaiak mindenhova a saját embereiket viszik. A kínai cégek látszólag ingyen adnak technológiát az országoknak, csakhogy ezek állami cégek, tehát nem azonos versenykörülmények között játszanak, mint a magyar vagy amerikai társaik. Ráadásul a működésük sok biztonsági problémát is felvet. Én sosem bíznék meg egy kínai kiberbiztonsági céget, ha növelni szeretném a hálózataim biztonságát, és azt javaslom másnak is: bízzon meg egy amerikait inkább!

Címlapkép: Ficsor Márton

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.