Svédország évtizedek óta a gazdasági bevándorlók és a menekültek kiemelt célpontja. A naiv idealizmus kora most lezárulhat: miután hónapok óta klánháborúk sújtják a városok utcáit, a minap a szocdem kormányfő kezdett beszélni a bűnözés és a migráció összefüggéseiről.
Kovács Emese írása a Mandiner hetilapban.
A skandináv államokról sok dolog juthat az olvasó eszébe: hosszú nappalok, folyamatosan hideg időjárás, rénszarvas, szauna, sajátos fanyar humor, vendégszeretet – és persze a jóléti állam, a gazdagság. Valóban: a kommunizmus évtizedei alatt óriási gazdasági hátrányt begyűjtő Közép- és Kelet-Európából nézve az életszínvonal igen magas. A világ leggazdagabb és sok tekintetben legsikeresebb térségének vonzereje természetesen sokkal távolabbra is elhatol: az előző évtizedekben – az unióból érkezők mellett – sok harmadik országbeli munkavállaló és menedékkérő próbált szerencsét Észak-Európában.
Svédország kiemelkedő célpont a jobb életre vágyóknak, ami a multikulturális, nyitott társadalom eszményével kiegészülve tekintélyes méretű bevándorlóközösségeket vonzott néhány évtized alatt. A menekültek és gazdasági bevándorlók tömegeire építő modell papíron rendkívül sikeresnek látszott: hasított a gazdaság, a jóléti szociális modell mindenkinek kínált valamilyen anyagi segítséget. És persze mindeközben sokszínű és mosolygós svédek hirdették mindenütt, hogy a multikulturalizmus működik, mindenki boldog, nincs itt semmi látnivaló.
„A helyzet súlyosságát most már a politikai elit is érzékeli”
A kétségkívül létező pozitív példákra építő optimista bevándorlási narratíva árnyékában azonban egyre súlyosabb feszültségek kezdték terhelni a mindennapokat, és mind gyakrabban mutatkozott meg az integrációs deficit, vagyis a nagy bevándorlótömegek beilleszkedésének kudarca: a nagy munkanélküliség, a kulturális-vallási súrlódások, a földrajzi elkülönülés (értsd: gettósodás), illetve a romló bűnözési statisztikák. A növekvő bűnözés kiemelten fontos mindennapi élmény több nagyváros – korábban kifejezetten élhető – negyedeiben. A svéd politikai elit évtizedeken keresztül nem vett tudomást a problémákról, azonban a 2015-ös migrációs válság óta elkerülhetetlenül közeledett a pillanat, amikor kénytelen reflektálni az egyre nyilvánvalóbb és szélesebb körű társadalmi elégedetlenségre. Nos, több mint öt évet kellett rá várni.
A hallgatás spirálja
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Nem értik, miért nem dolgoztathatják őket, ha már ott vannak.
Az elnökválasztási valóságshow legújabb kabalaállata egy amerikai szürke mártírmókus, aki fellibbentette a fátylat a demokraták képmutatásáról. Veczán Zoltán írása.
Megrázó hírek láttak napvilágot az Egyesült Államokban.
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
A Manchester United leendő vezetőedzője vont párhuzamot a legendával.
Peking felszólította a hazai autóipar képviselőit, hogy fektessenek be többet azokban az uniós országokban, amelyek a vámok ellen szavaztak.
