A tavaly elhunyt Térey János nemrég lett volna ötvenéves. Ebben az egyszerű mondatban benne van ennek a történetnek minden tragikuma. Térey nemcsak generációjának volt legtöbbre hivatott költője, írója, hanem egyúttal a magyar irodalom utóbbi évtizedeinek is. Felfoghatatlanul korán lezárult életműve egyszerre teljes és töredékes. Teljes azért, mert Térey minden műfajban maradandót alkotott. Verseskötetei, verses regényei, drámái, prózái egyaránt emlékezetes munkák. Ezzel együtt mégsem mondhatjuk, hogy teljes lenne az életmű. Hogyan is lehetne az egy olyan író esetében, aki negyvenkilenc éves korában hagyott itt bennünket?
Furcsa belegondolni, de mintha Térey maga is tudta vagy sejtette volna, hogy nem lesz sok ideje az írásra. Ha a közelmúltban megjelent önéletrajzi köteteket nézzük (Bereményi Géza: Magyar Copperfield, Nádas Péter: Világló részletek), azt látjuk, hogy idős írók írták meg életrajzaikat. Általában így szokott történni, az efféle könyvek egy írói pálya végső szakaszában születnek. Utólag látszik, hogy ez Térey János esetében is így volt, csak nála ezt az életkora egyáltalán nem indokolta. Van ebben valami kísérteties. De talán nem érdemes ezt innen nézni, inkább csak arról van szó, hogy Téreyt mindig is foglalkoztatta a saját múltja és azzal együtt az a közeg is, ahonnan jött. Számos utalást találunk erre korábbi verseiben. Egy ideje lehetett tudni, hogy önéletrajzi köteten dolgozik, amelynek számos részlete meg is jelent különféle lapokban. Látszott belőlük, hogy nem lesz könnyű olvasmány. Térey nem memoárt írt a szó köznapi értelmében, hanem olyan könyvet, amely sok réteget mozgat és próbál feltárni.
Azt persze hozzá kell tenni, hogy a könyvet nem tudta befejezni. Nagyjából a kétharmadával készült el. A fennmaradó részek töredékesek, hiányosak. A Boldogh-ház, Kétmalom utca – Térey gyerekéveinek meghatározó, debreceni helyszínei – egyfajta fejlődésregény, egy nagyszabású írói pálya „felvezető köreinek” gyűjteménye. A könyv alcíme: Egy cívis vallomásai. A cívis általános értelemben egy település meghatározó gazdálkodó és iparoscsaládjaira utal, de ez a kifejezés valahogy a debrecenieken ragadt, csak velük kapcsolatban használatos. Térey számára fontos volt ez a közeg, identitásának alapját adta, ősei ebből a cívisvilágból származtak. A Boldogh-ház, Kétmalom utca mint cím talán nem volt a legszerencsésebb választás, a szerző valószínűleg mást adott volna a könyvnek. Az alcím pontosabban kifejezi, miről is van itt szó.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
A decemberi országos bajnokságon újra szurkolhatunk neki.
