Az idő múlását a modern ember egészen máshogy éli meg, mint az archaikus népek. A modern ember ideje lineáris, valahonnan valahová tart. Hogy honnan hová, az nehezen megválaszolható kérdés. A lineáris idő kizárja az ünnepek valódi megélésének lehetőségét, megfeledkezik a jeles napokról, nyílegyenesen fut a végtelenbe, vagyis inkább a semmibe. Mindezt csak azért érzem idevaló okoskodásnak, mert a Berka együttes Csángó négy évszak című lemeze gyönyörű zenei lenyomata egy olyan időérzékelésnek, amelyet a modern ember szinte már nem is ismer.
Az archaikus, természetközeli társadalmak időszámítása ciklikus, nem pedig lineáris, ami azt is jelenti, hogy ezekben a közösségekben évkörökben mérték az időt. Az évkör ünnepről ünnepre halad, ezek egyrészt a valláshoz kapcsolódnak, másrészt a természet életének fordulópontjaihoz. A Csángó négy évszak című album ezt a természeti és szakrális évkört járja be a tradicionális csángó népzenén keresztül. Ahogy a lemez kísérőfüzetében olvashatjuk: „A Csángó négy évszak egy csángó kaleidoszkóp. Ha beletekintünk, színesen csillognak benne a különböző hangszerelésben, sőt akár kis kórusműben feldolgozott gyűjtések, dallamok. Ezek nemcsak egy egyházi év jeles eseményeit idézik fel, hanem a természet és életünk múlásának legfontosabb állomásait is egyben. A lemezen szereplő tizenkét dal, melyek a hónapokat szimbolizálják, egy-egy ilyen stáció.” A Berka 2008-ban alakult, rendszeres táncházai már-már legendásnak mondhatók. Leginkább moldvai csángó népzenét játszik, de a gyimesi, a csíki és a dunántúli népzenék sem állnak távol tőle, sőt a középkori zene kiváló művelője is. A Csángó négy évszak már a külsejében is lenyűgöző, és sokat elárul arról, mit hallhatunk majd a lemezen, milyen szellemiség bűvkörébe kerülünk. A Berka nemcsak magyarországi táncházakban játssza a magas szinten művelt moldvai csángó népzenét, hanem vissza-visszajár Moldvába is zenélni, hogy visszaadjon az ott élőknek valamit abból, amit maguk a tagok kaptak ettől a zenétől. Olyan hallgatni ezt a lemezt, mintha magunk is visszatértünk volna a ciklikus időbe, egy olyan világba, amelynek a folyását a természet és a keresztény ünnepkör határozta meg.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
Az ismert és elismert zenész halála máig élénken él a magyar beatnemzedék emlékezetében.
A zaj, a zene és a csend: mindennapjaink kísérői – mégis ritkán tudatosítjuk, milyen mélyen formálnak bennünket.
A Recirquel Társulat új, Walk My World című produkciója két és fél óra intenzív utazás, amelynek során nem csak Aeneas és Dido kel új életre. Farkas Anita írása.
A halál sűrű, nyelven és értelmen túli, transzcendens jelenléte nehezen ereszt. Fogva tart, de ebben a fogva tartásban nincs semmi kényszer vagy sötét színezet. Győrffy Ákos írása.
Ha kicsit pontosabban játszik, szorosabb meccset is vívhatott volna közismert ellenfelével.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
