Az idő múlását a modern ember egészen máshogy éli meg, mint az archaikus népek. A modern ember ideje lineáris, valahonnan valahová tart. Hogy honnan hová, az nehezen megválaszolható kérdés. A lineáris idő kizárja az ünnepek valódi megélésének lehetőségét, megfeledkezik a jeles napokról, nyílegyenesen fut a végtelenbe, vagyis inkább a semmibe. Mindezt csak azért érzem idevaló okoskodásnak, mert a Berka együttes Csángó négy évszak című lemeze gyönyörű zenei lenyomata egy olyan időérzékelésnek, amelyet a modern ember szinte már nem is ismer.
Az archaikus, természetközeli társadalmak időszámítása ciklikus, nem pedig lineáris, ami azt is jelenti, hogy ezekben a közösségekben évkörökben mérték az időt. Az évkör ünnepről ünnepre halad, ezek egyrészt a valláshoz kapcsolódnak, másrészt a természet életének fordulópontjaihoz. A Csángó négy évszak című album ezt a természeti és szakrális évkört járja be a tradicionális csángó népzenén keresztül. Ahogy a lemez kísérőfüzetében olvashatjuk: „A Csángó négy évszak egy csángó kaleidoszkóp. Ha beletekintünk, színesen csillognak benne a különböző hangszerelésben, sőt akár kis kórusműben feldolgozott gyűjtések, dallamok. Ezek nemcsak egy egyházi év jeles eseményeit idézik fel, hanem a természet és életünk múlásának legfontosabb állomásait is egyben. A lemezen szereplő tizenkét dal, melyek a hónapokat szimbolizálják, egy-egy ilyen stáció.” A Berka 2008-ban alakult, rendszeres táncházai már-már legendásnak mondhatók. Leginkább moldvai csángó népzenét játszik, de a gyimesi, a csíki és a dunántúli népzenék sem állnak távol tőle, sőt a középkori zene kiváló művelője is. A Csángó négy évszak már a külsejében is lenyűgöző, és sokat elárul arról, mit hallhatunk majd a lemezen, milyen szellemiség bűvkörébe kerülünk. A Berka nemcsak magyarországi táncházakban játssza a magas szinten művelt moldvai csángó népzenét, hanem vissza-visszajár Moldvába is zenélni, hogy visszaadjon az ott élőknek valamit abból, amit maguk a tagok kaptak ettől a zenétől. Olyan hallgatni ezt a lemezt, mintha magunk is visszatértünk volna a ciklikus időbe, egy olyan világba, amelynek a folyását a természet és a keresztény ünnepkör határozta meg.
Mert hiába sakkozgattak itt emberek olykor ötszázezer forintokkal reggeltől estig, ha eközben egy titkos bugyorban lapult még néhány raklapnyi pénz, ami csak arra várt, hogy olyanoknak legyen kiosztva, akik egyrészt nem szorulnak rá, másrészt pedig nem érdemlik meg.
Ha nem mellébeszélni óhajtunk, hanem szembesülni akarunk ezzel, az bizony kényelmetlen, sőt, mi több, fájdalmas processzus lesz. Győrffy Ákos írása.
A beszélgetés személyes hangon, bakelitlemezek és stadionrock-emlékek mentén bontakozik ki, majd fokozatosan eljut a magyar közélet legélesebb vitáiig.
Mintha felhőkön járna ő is és a zenéje is: tele van ellentmondásokkal, miközben egy másik, igazibb valóság szűrődik át rajta. Nagy Dénes Kurtág-töredékek című dokumentumfilmje a főszereplőjétől függetlenül is csodálatos alkotás. Interjúnk a rendezővel.
Nagy Dénes túlzás nélkül az utóbbi évek egyik legjobb moziját készítette el a kortárs klasszikus zene világhírű magyar zsenijéről, akiért a föld minden pontjáról Budapestre zarándokolnak a tanítványok.
Az idén harmincéves intézmény küldetéséről, a kortárs zene helyéről és a napokban százéves Kurtág Györgyről beszélgettünk.
Információk szerint a hétfő reggel észlelt rongálás már nem az első eset.
Ők alakítják ki a legtöbb helyzetet.
