Égi és földi évkörök

Az idő múlását a modern ember egészen máshogy éli meg, mint az archaikus népek. A modern ember ideje lineáris, valahonnan valahová tart. Hogy honnan hová, az nehezen megválaszolható kérdés. A lineáris idő kizárja az ünnepek valódi megélésének lehetőségét, megfeledkezik a jeles napokról, nyílegyenesen fut a végtelenbe, vagyis inkább a semmibe. Mindezt csak azért érzem idevaló okoskodásnak, mert a Berka együttes Csángó négy évszak című lemeze gyönyörű zenei lenyomata egy olyan időérzékelésnek, amelyet a modern ember szinte már nem is ismer. 

Az archaikus, természetközeli társadalmak időszámítása ciklikus, nem pedig lineáris, ami azt is jelenti, hogy ezekben a közösségekben évkörökben mérték az időt. Az évkör ünnepről ünnepre halad, ezek egyrészt a valláshoz kapcsolódnak, másrészt a természet életének fordulópontjaihoz. A Csángó négy évszak című album ezt a természeti és szakrális évkört járja be a tradicionális csángó népzenén keresztül. Ahogy a lemez kísérőfüzetében olvashatjuk: „A Csángó négy évszak egy csángó kaleidoszkóp. Ha beletekintünk, színesen csillognak benne a különböző hangszerelésben, sőt akár kis kórusműben feldolgozott gyűjtések, dallamok. Ezek nemcsak egy egyházi év jeles eseményeit idézik fel, hanem a természet és életünk múlásának legfontosabb állomásait is egyben. A lemezen szereplő tizenkét dal, melyek a hónapokat szimbolizálják, egy-egy ilyen stáció.” A Berka 2008-ban alakult, rendszeres táncházai már-már legendásnak mondhatók. Leginkább moldvai csángó népzenét játszik, de a gyimesi, a csíki és a dunántúli népzenék sem állnak távol tőle, sőt a középkori zene kiváló művelője is. A Csángó négy évszak már a külsejében is lenyűgöző, és sokat elárul arról, mit hallhatunk majd a lemezen, milyen szellemiség bűvkörébe kerülünk. A Berka nemcsak magyarországi táncházakban játssza a magas szinten művelt moldvai csángó népzenét, hanem vissza-visszajár Moldvába is zenélni, hogy visszaadjon az ott élőknek valamit abból, amit maguk a tagok kaptak ettől a zenétől. Olyan hallgatni ezt a lemezt, mintha magunk is visszatértünk volna a ciklikus időbe, egy olyan világba, amelynek a folyását a természet és a keresztény ünnepkör határozta meg.