Patchwork

Vastaps Tarnóczi Bánk bánja után
| Kéri Gáspár |

Este kilenc körül véget nem érő taps a Kamrában. A színészek arcán a nyilvánvaló megrendültség jelei, van, akinek a szeméből könnyek folynak. És a nézőtéren ülve is ott van a gombóc a torokban. Tarnóczi Jakab Bánk bán-rendezése a megszokott történelmi tragédia helyett az emberi drámákra helyezi a hangsúlyt. Katona József veretes nyelvezetével inverz atmoszférában, egy agancsokkal sormintázott, a hetvenes évek fakazettás falburkolatait idéző, klausztrofób díszletben zajlik az előadás. A jelmezek elegáns vadászruhák, kesztyűk, csizmák és kamáslik. Közben Weber A bűvös vadászának daltöredékei váltakoznak atmoszferikusra roncsolt zenei fragmentumokkal és egy kis németes technóval – elvégre rogyásig az udvar németekkel. A címszerepet játszó Bányai Kelemen Barna zseniálisat alakít érzelgős főúrként – a Marosvásárhelyről elszármazott színész az egyik nagy kedvencünk most a Katonában –, ahogy a neurotikus Petúrt alakító Dankó István is szenzációs. Ottó szerepébe az utolsó pillanatban maga a rendező ugrott be, ám nem bántuk a két előadásra szóló vis maior helyzetet. Szirtes Ági Gertrudisa inkább esendőségében figyelemre méltó, Pálos Hanna Melindája és Rujder Vivien Izidórája pedig már-már Ingmar Bergman-i nőalakokat idéz. Kovács Lehel Bieberachja lézengő ritternek telitalálat, ahogy a két spanyolt, a békés nyuggerévekre áhítozó Mikhált játszó Takátsy Péter és a lavírozó Simont alakító Rajkai Zoltán is. A bundában, nemesfém szövésű melegítőben megjelenő Elek Ferenc tökéletes II. Endre, amint meggyilkolt felesége vitrinszerű ravatala előtt igyekszik megküzdeni érzelmeivel és királyi méltósága megtartásával; Bezerédi Zoltán Tiborca pedig kék kezeslábas munkaruhájában hat autentikusabban a magyar paraszt archetípusának romantikus képénél. Tarnóczi Bánk bánja értőn és tisztelettel nyúlva az irodalmi alapanyaghoz mindenestül korunk emberéről szól.

(Katona József: Bánk bán. Katona József Színház, Kamra)