Ne legyen a buliból halotti tor!

Konopás Noémi interjúja a Mandiner hetilapban.

„Maradj otthon!” – szólt az első hullám jelmondata, amikor feleannyi volt a napi esetszám, mint a napokban. Mi lehetne a mostani időszak szlogenje?
Szűrjünk egyre többet! Most azért is van több eset, mert sokkal többet szűrünk, például Budapesten és Pest megyében több mint nyolcszáz vizsgálatot végeznek el. Ha magasabb a tesztek száma, kiderülnek a pozitív esetekkel érintkező szekunder kontaktok, így egyéb problémákra is sokkal inkább fel lehet hívni a figyelmet. Eddig ha az ember megkérdezte a környezetében, ismer-e covidos beteget, kilencvenöt százalék válaszolt nemmel. Mostanáig nem éreztük a saját bőrünkön a történetet. Ám így, hogy egyre több pozitív eset derül ki az ismeretségi körben is, kezd emberközelibbé válni a pandémia. Ráadásul a covidpozitívok átlagéletkora harmincegy év körül van, az előző körben a tipikus koronavírusos beteg a hatvanötödik életévét is betöltötte.

Ennek mi lehet az oka?
Egyrészt nemcsak a szűrés több, hanem több fiatalt is tesztelnek. Másrészt az első hullámban a fertőzések és a betegek jelentős része kórházakból, idősotthonokból került ki, ma már inkább a rendezvényeken, a bulikban, a normál emberi kapcsolattartások során fertőződünk meg. A vírus reprodukciós indexe most 2-2,5 körül van, pedig 1 lenne az ideális. A 2 már súlyosabb járványhelyzetet jelez.

Mit mutat ez az index?
Azt, hogy egy fertőzött átlagosan hány kontaktnak adhatja át a fertőzést rövid időn belül. Matematikailag lehet modellezni a vírus terjedését, az operatív törzsben vannak speciálisan ezzel foglalkozó matematikusok. Ők a modellekkel valóságközeli állapotot tudnak felvázolni. Kétlem, hogy bárki modellezni tudná azokat a járvány előtti időszakot idéző, nagy bulikat, amelyek most zajlanak. Érzékelhetően lazul a fegyelem. A bulizó fiatalok jobban tennék, ha elhalasztanák a programjaikat fél-egy évvel, amikorra meglesz a vakcina. Azért kellene most fegyelmezettnek lenni, hogy a buliból ne legyen halotti tor, és ne veszítsék el a nagymamájukat, nagypapájukat vagy a szüleiket.

Olyan esetről is hallani, hogy valakinek a tesztje pozitív lett, mégis jár-kel a környezetében, és részt vesz rendezvényeken. Nem tűr nyomdafestéket, amit az ilyen felelőtlen állampolgárnak üzennék.
Ez törvénysértés, nagyon remélem, hogy a törvény szigorával le fognak rá sújtani. A mostani helyzetben ha valaki kimutathatóan ilyen személytől kapja el a vírust, és súlyosabb kimenetelű betegsége lesz, akkor az nem feltétlen a gondatlanságból elkövetett emberölés kategóriájába tartozik, akár más büntetőjogi kategóriát is érinthet. De adja az ég, hogy ilyen ne történjen!

Márciusban a köznevelési intézményeket bezárták, most viszont elindulhatott a tanév. Jó döntés volt visszatérni a hagyományos oktatáshoz?
Vannak országok, ahol később kezdenek, vagy el sem indul hagyományos formában az oktatás. Itthon már most van néhány intézmény, amelyet be kellett zárni koronavírus-fertőzés miatt, és nagy esélyt látok arra, hogy egyre több lesz. Az egyetemek már korábban léptek: jó pár intézményben tilos személyesen látogatni az előadásokat, ehelyett digitálisan tanítanak szeptembertől. Annak, hogy az iskolák megnyitották a kapuikat, a tanévkezdéshez képest tíz-tizenkét nap múlva lesz érzékelhető hatása a fertőzöttek számában. Valljuk be őszintén: a gyerekek hiába próbálják, nem tudják százszázalékosan betartani a szabályokat, ezért a házi feladat helyett a vírust fogják hazavinni. Még ha körükben tavasz óta nőtt is a fertőzöttek száma, ők jó eséllyel nem fognak megbetegedni, hiszen alapvetően egészséges gyermekeknél a betegség lefolyása sokkal enyhébb, mint a felnőtteknél – persze a veleszületett rendellenességben vagy daganatos betegségben szenvedő gyerekeknél más a helyzet. Tehát a fertőzött, de tünetmentes fiatal hazamegy, találkozik apával-anyával, nagymamával-nagypapával, és kiváló terjesztő lesz.

Viszont már nem lehet őket otthon tartani, szükségük van arra, hogy intézményi keretek között tanuljanak.
Nem volt egyszerű, de az első hullám idején valahogy alkalmazkodtunk a helyzethez. Amikor az iskolabezárásról kell döntenie a kormánynak, nincs könnyű dolga, hiszen annak messzire vezető következményei lehetnek. A szülő kiesik a munkából, nem biztos, hogy meg tudja tartani a munkahelyét, és az egész család egzisztenciája válik bizonytalanná. Tény, hogy magas is a munkanélküliség.

Magyarán vakcina nincs, de ha bezárjuk az iskolákat, és otthon maradunk, a gazdaság összeomlik. Így hogyan lehet megfékezni a vírust?
Erre sajnos nincs kész receptem. Ami biztos: ha a maszk­viselést, a távolságtartást, a kézhigiénés szabályokat betartjuk, és kerüljük a zárt tereket, ahol a vírus könnyebben terjed, akkor csökkenteni tudjuk a fertőzés esélyét. Sajnos a vakcina odébb van még. Dacára annak, hogy nagy gyógyszergyárak, gyógyszerfejlesztő cégek elhivatottan dolgoznak rajta, ez nem két-három hónapos projekt, megvan a maga protokollja. Tele vagyunk kérdésekkel: elég lesz egyetlen oltás, vagy kettőre, háromra lesz szükség? Mennyi ideig nyújt védettséget? Fél évig, egy évig vagy akár örökre? Mennyi ideig jelenthet védettséget a vírussal szemben, ha átesünk a betegségen? Egyre többször halljuk, és a szakirodalomban is olvasni, hogy volt, aki már kétszer is átesett a fertőzésen. Szóval a bizonytalansági tényező elég nagy a mai napig annak ellenére, hogy a járványhelyzettel gyakorlatilag tavaly december óta együtt élünk valamilyen szinten.

A második hullámot bírja majd az ellátórendszer?
Biztos, hogy a jelenleginél magasabb lesz a megbetegedések száma, és a halálozások is emelkedő tendenciát mutatnak, de az egészségügy sokat tanult az első körből. Az ellátórendszert felszerelték eszközökkel, és az ágyszámok betöltésével kapcsolatban is lehet szigorításokat hozni, de csak ha nem veszélyeztetik vele az akut ellátást. A feladat adva van: mindent meg kell tenni, hogy ha valaki megbetegszik, a tudomány adta minden lehetőséget megkapjon a gyógyuláshoz. Magyarország gyógyszer- és eszközellátottsága jó, sőt a tizenhatezer lélegeztetőgép nagyon sok is, a működtetésükhöz dedikált és kiképzett személyzetre lenne szükség. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg – Orbán Viktor miniszterelnök is azt kérte, hogy készüljünk a legrosszabbra, de számítsunk arra, hogy a legjobb lesz –, akkor ezt a tizenhatezer lélegeztetőgépet mind igénybe kell venni. Márpedig az durva lenne, biztos, hogy nem lenne elég az egészségügyi személyzet. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, be kellene tartani a szabályokat. Bízom benne, hogy e rengeteg gép töredéke sem fog használatba kerülni az elkövetkező hónapokban.

Sok bírálatot kapott a kormány a kórházi ágyfelszabadítások miatt az első hullám alatt. Ön szerint indokolt volt a lépés, és számíthatunk hasonlóra a második etapban?
A nyolcvanszázalékos ágyfelszabadítást túlzásnak tartom, a mostani tíz százalék viszont lehet, hogy kevés lesz. Szerintem a minisztérium nem fogja meglépni a nyolcvan, maximum az ötven százalékot. Úgy gondolom, hogy ezzel még működőképes lehet az egészségügy. Viszont az akut ellátást kényszeresen el kell választani a tervezett ellátásoktól. Szükség van külön bejáratra, külön műtőre, hogy a kórházban ne lehessen megfertőződni a koronavírussal, mint az első körben. Akkor ugyanis sokan kórházban kapták el a fertőzést. Most már félnek is ettől, banális panaszokkal sokkal kevesebben fordulnak a sürgősségihez, mint a járvány előtt.

Hogyan értékeli az első hullám kezelését, mit kell másképp tenni a mostaniban?
A halottak száma biztosan nagyobb volt – maximum kétszer annyi –, mint amennyi a statisztikákban szerepel, tekintve, hogy nem voltak boncolások. Ha ugyanis valaki otthon meghalt keringési vagy légzési elégtelenségben, és nem merült fel a halotti bizonyítvány kiállítójában, hogy az illetőnek koronavírus-fertőzése van, akkor nem jelent meg a statisztikában. Ezt leszámítva a számok magukért beszélnek. Az első körben az emberek szépen összeszedték magukat, betartották a szabályokat. Most viszont lazulás van. A magyar embernek arra van szüksége, hogy megmondják neki, mit kell csinálni. Ezért a „Legyenek szívesek, viseljenek maszkot!” felszólítás nem a legjobb forma. Brüsszelben kötelező, és akár száz euróval büntetik, aki nem hordja. Miért nem lehet ezt itthon is? Ha húszezret kellene fizetnie annak, aki nem hord maszkot, akkor mindenki jobban meggondolná, érdemes-e kockáztatni.

Kevesebb szó esik a járvány mentális állapotunkra kifejtett hatásairól. Hogyan tudunk megbirkózni a vírustól való félelemmel, a magánnyal?
Ez a téma a vesszőparipám, végre el kellene kezdeni beszélni róla. Valljuk be őszintén, az első körben nem volt róla szó. Jó, hogy az operatív törzs beszámol arról, hány lélegeztetőgép van, milyen szigorítások jönnek, lezárjuk-e a határokat, de arról senki nem ejt egy árva szót sem, hogy mi van a társadalom mentális felkészítésével. Az ember a járvány előtt bement a munkahelyére, volt egy kis társadalmi élete, hirtelen azonban gyökeresen megváltoztak a mindennapjai. A koronavírus miatt jelentősen megnőtt a feszültségoldók, az antidepresszánsok és az altatószerek forgalma Magyarországon, ahogy Európa más országaiban és Amerikában is. Az Újvilágban például harmincszázalékos növekményt is tapasztaltak. Maga a covid egyfajta szorongást okozhat, hiszen a betegség egy tőlem független valami, a vakcina hoz majd rá megoldást. Én csak annyit tudok csinálni, hogy maszkot viselek, távolságot tartok, mosom a kezem, felületet fertőtlenítek. A helyzet feszültséget generál, amiből könnyen kialakul a depresszió. Ezt az állapotot fokozhatja a magányos otthonlét. És akkor arról még nem beszéltünk, mekkora szorongást kelthet a munkahely elvesztésétől való félelem. Nagyon fontosnak tartanám tehát a lakosság mentális felkészítését.

Vélhetőleg nemcsak a nyugtatók fogyasztása ugrott meg, sokan oldanak feszültséget alkohollal is.
Egyelőre nincsenek adatok, de biztos, hogy nőnek a számok, hiszen az alkohol kiváló feszültségoldó szer. Mint a viccben: Pista bácsi rendszeresen alkoholt fogyaszt, meg is jegyzik neki: – Pista bácsi, ugye tudja, hogy az alkohol nem véd meg a koronavírustól? – Persze hogy tudom, de ha megiszom, nem érdekel! A járvány elején Iránban negyvenen-ötvenen haltak meg metil-alkohol-mérgezésben. Az emberi hülyeségnek nincs határa! Más az, ha az ember a sebekre használt Betadine-nal húszas hígításban gargarizál, az oldat ugyanis vírus-, gomba- és baktériumölő hatással bír. Például a feleségem kislányát gargarizálás után küldjük suliba, amitől kicsit sárga lesz a nyelve, de bocsánat, kit érdekel.

Elterjedt, hogy az ezüstkolloid is jó lehet a koronavírus ellen.
Nem, nem, nem, azt felejtsük el! Volt pár tartósan ezüstkolloidot fogyasztó betegem, aki nem jött ki jól a történetből. Az ezüst bekerül a szervezetbe, és argirózist, a bőr ezüstös elszíneződését okozhatja. Régen egy belgyógyászprofesszort Szürke Korányinak hívtak, mert a bőrében is megjelentek az ezüstszemcsék, és elszürkült. Láttam már ezüstkolloidos vastagbelet is.

Hosszú távon milyen változásokat hoz a járvány az életünkben?
Már most egyre több cégnél jelentik be a home office-t, ami sok kérdést vet fel. Gondoljunk bele: ha otthonról lehet végezni a munkát, vagy egy héten egyszer kell bejárni a munkahelyre, akkor minek háromemeletnyi irodát bérelni? Elég fél emelet is. Jelentősen csökkenni fog az irodák kihasználtsága, visszamondanak egy csomó bérletet, ami miatt az irodakiadással, a helyiségek karbantartásával foglalkozók közül sokan veszítik el a munkájukat. További dilemma: kell ennyi céges autó, kell egyáltalán külföldre utazni egy megbeszélésre? Hiszen egy csomó mindent el tudunk intézni „szkájpon”. Elavulttá válnak az olyan könyvek, mint „a jó menedzser 12 pontja”, ezek helyett már biztos írni kezdték a „hatékony home office titkát”. Ismét lezárták a határokat, ami, mondjuk ki, a szállodaiparnak megint csak hihetetlen visszalépést fog jelenteni. A belföldi turizmus jól muzsikált a nyáron, na de most elkezdődött az iskola, nincsenek külföldiek. Hogy mi lesz? Córesz. A világ már soha nem lesz olyan, amilyen a járvány előtt volt.

*** 

Címlapkép: Földházi Árpád

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.