Híres műalkotásokról vita nyitható már a puszta méretük miatt – és azonnal a „hírhedt” skatulyába mennek: rodoszi kolosszustól Proust-nagyregényen és Munkácsy-trilógián át Schönberg Gurre-dalaiig széles a skála. Ameddig irodalomról van szó, ki-ki megránthatja a vállát, a papír sok mindent elbír, a net pedig mindent is, ami sok. De már az alkotóművészet anyagibb válfajai némelyeket tényleg kiborítanak: miért kell ennyire gigantikus Szent Péter-bazilika, szükségszerűen nem lehet mestermunka a Feszty-körkép, és Mahler 8. szimfóniája is maga a mértéktelen patronreciklikálás.
Minden eszmélő emberke életében van szösszenetfázis, amikor a miniatürizált dolgoktól remél hamar katarzist. Boldog kor, ha forrása egy tizennégy soros petrarcai szonett, de még az epigramma is szövegfolyamműfaj a mai kultúrkonzuméria, a blőd aforizmák szép új világához képest. Zenében az operai gólösszefoglaló, tehát az áriaest jelzi a mélybe vezető út lépcsőfordulóját, orgonában a d-moll toccata és fúga – bár az ma már hosszúnak is tűnhet –, zongorán a „füreliz”, fuvolán a „badineri”: utóbbiak hallgatásakor már csak egyetlen hangszer terheli fülünket, sőt a sor legvégén egyszólamú fafúvó áll, a bachi kíséret elhagyható. Kérdés, fejlődünk-e ezzel, s ha igen, miért jó, ha vissza.
A TikTok felfutásában benne van a törvényszerű nyúlfarknyiság: ma már a nyolc másodperces Coub-videó is untat. Igaz, ha verset kerestem versenyre negyven éve, én is átlapoztam a hosszabbakat, ám az expresszionisták tömör gyönyöréig – nekem Tamkó Siratóig – kellett jutni, hogy miniatúrában is ott remegjen a mindenség. De a nagy versek tényleg nagyok! Sinka István Anyám balladát táncol opusza még csak 39 sor, Radnóti Nem tudhatom…-ja 36, de József Attila Ódája már 116, Kosztolányi Hajnali részegsége pedig 142. Kell-e magyarázni, hogy a nagy vers óhatatlanul részletgazdagabb, ahogy a vatikáni boltívek alatt vagy Munkácsy vásznainál is tovább időzik az ember? Végül én is Petőfi Élet vagy halál! című dühkitörésénél (56) állapodtam meg: nem úgy nagy vers, de egészségesen hosszú, és mondani remek, mert emberi.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Jókai Mór írói nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Csehov, a világhírű orosz drámaíró fiatalon Jókai stílusában írt kisregényt, a norvég Ibsen pedig mikor Budapesten járt, személyesen kereste fel.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Jókai Mór az 1848-as esztendőt tartotta élete legfontosabb évének, mint fogalmazott: „Huszonhárom esztendős koromban egy év alatt forradalmat csináltam, háborúba mentem és megházasodtam.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
„Oroszország kész megfontolni, hogy az ukrajnai választások napján...”
