Patrióta előretörés, és ami mögötte van
Háborúk és kioktatás helyett béke és pragmatikus együttműködések– valahogy így lehet összefoglalni a formálódó világpolitikai menüsort. Kacsoh Dániel írása.
Augusztus 31-én lejárt a nyáron felmondó nyolcvan távozó indexes felmondási ideje Magyarország legolvasottabb hírportáljánál, szeptembertől teljes mértékben az „újak” készítik a lapot. Vajon mi volt a botrány mögött, és miként fest majd az átalakuló Index?
Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.
A távozók és rajongóik szerint az Index ők maguk voltak, mostantól kezdve a lapnak csak a neve Index, a szellemiséget ők viszik tovább. A felmondó újságírók azonban maguk sem dolgoztak a portálnál az 1999-es kezdetek óta, vagyis értelmezésükben az Index csak azóta Index, hogy ők ott dolgoztak. A hírportálok világában mindig is nagy volt a személyi fluktuáció, s még ha egy szerkesztőség felállása ritka esemény is, a munkatársak cserélődése nem az. Nem volt ez másképp az Indexnél sem két évtizedes történelme folyamán.
A távozó munkatársak azzal indokolták döntésüket, hogy politikai nyomást éreztek a lapmenedzsment részéről, ami leginkább Dull Szabolcs főszerkesztő menesztésében mutatkozott meg. Ragaszkodtak Dull személyéhez, s amiatt álltak fel, mert az igazgatótanács elnöke, Bodolai László nem volt hajlandó visszavenni őt. Bodolai azonban valójában amiatt menesztette Dullt, mert folyamatosan kiszivárogtatta a bizalmas beszélgetéseken elhangzott információkat, így ő elvesztette a főszerkesztőbe vetett bizalmát.
A távozók tévedései
Dull Szabolcs egyébként csak 2019 decembere óta, tehát fél éve vezette a szerkesztőséget, előtte Uj Péter 2011-es távozása óta három főszerkesztő is állt a lap élén: Mészáros Zsófi, Dudás Gergely és Tóth-Szenesi Attila. Dull a főszerkesztői kinevezése előtt a sportrovatot vezette. Kétséges, hogy egy húszéves lap politikai függetlenségére a viszonylag gyorsan rotálódó főszerkesztők sorában utolsó, a lapot pusztán fél éve vezető szakember lett volna a garancia.
„A hangvétel sokszínűbb lesz, és egyes témákkal szemben, mint például a nemzet és a vallási közösségek, nagyobb lesz az empátia”
A politikai nyomásgyakorlásról panaszkodó indexesek közleményükben leszögezték: „két dolgot tartunk az Index független működése feltételének: se az Indexen megjelenő tartalomba, se a szerkesztőség összetételébe, szerkezetébe ne történjen külső beavatkozás.” Ez azonban téves helyzetértékelés. A tulajdonos valóban nem mondhatja meg, miről írjon az újságíró, azaz közvetlen, a függetlenséget sértő utasítást nem adhat neki, de meghatározhatja a médium alapvető irányultságát, jellegét. Jogilag a főszerkesztő személyének kiválasztásába sem kell beleszólást biztosítani az újságírónak, arról a tulajdonos dönthet. A legabszurdabb felvetés azonban az, hogy a tulajdonosnak még a lap szerkezetébe sem lehet beavatkozása. Márpedig az Index százfős mamutszerkesztősége elavult struktúrát takart, azok az átalakítási kísérletek, amelyeket a távozók politikai beavatkozásként értékeltek (például a „Gerényi-terv”), valójában az indexes struktúra modernizálását és gazdaságosabbá tételét célozták.
A megújulás