Friedrich Merz bukásáról ír a Politico: egy év alatt vált a konzervatív megújulás reménységéből Németország leggyengébb kancellárjává

Merz ma ünnepelné hivatalba lépésének első évfordulóját, de aligha van ünneplnivaló. Egy április végi felmérés szerint a németek mindössze 15 százaléka elégedett vele, 83 százaléka elégedetlen – ez a legrosszabb eredmény, amit valaha német kancellár kapott. Még Olaf Scholz is népszerűbb volt a kormánya végén – írja a Politicio.

Merz 2025-ben azért nyert, mert Merkel ellentéteként pozícionálta magát:

Gazdag üzletemberként, aki évekig távol volt a napi politikától, hitelesnek tűnt a megújulásban. Ám a hatalomban gyorsan kiderült: nincs valódi belső köre. Akik addig elkísérték sorra eltűntek vagy lefokozódtak. Nincs hűséges gárda, csak tanácsadók – és egy feltűnően befolyásolható, bár önbizalommal teli vezető.

A CDU ugyan győzött, de történelmi mélyponton, az AfD pedig a második helyen végzett. A Szociáldemokratákkal (SPD) kötött koalíció foglyává tette Merzet. Az alkotmánymódosítás rekordadóssághoz ugyan átment, de az ígért energiaadó-csökkentés, a „reformok ősze” és az adócsökkentés elmaradt. Sőt, a magas keresetűek újabb adóemelésekre számíthatnak. A kitoloncolások gyengék, az energiaválság, a bürokrácia és a deindusztrializáció pedig tovább rombol.

Sokan már Merkel 2.0-ként emlegetik Merzet – csak éppen anélkül az acélos határozottság nélkül, amellyel Merkel a koalíciós partnereit kezelte. Christian Lindner, a korábbi FDP-elnök élesen fogalmazott:

Andreas Rödder konzervatív történész pedig a bejelentések és a megvalósítás közötti szakadékot nevezte a központi problémának – különösen miután Merz nem állt ki mellette, amikor az AfD-tűzfal kérdését feszegette.

Kezdetben a külpolitika volt Merz egyetlen erős pontja. Erőteljesebben szólt Oroszországról, komolyabban beszélt a védelemről, mint Scholz vagy Merkel. Európa önállóságát hirdette az atlanti szövetségen belül – de Trump MAGA-mozgalmával sosem melegedett össze.

A minta egyértelmű:

Ez azonban épp a német érdekeket veszélyezteti.

Merz előtt három út áll:

• A koalíció marad, de az SPD-nyomású kompromisszumok miatt nem jön el az ígért fordulat.
• Az ősszel Kelet-Németországban várható AfD-sikerek tovább gyengítik a koalíciót, és előbb-utóbb valaki a CDU-ban is elgondolkodik a változó többségeken vagy toleráláson.
• Valamilyen külső sokk felrúgja az egész konstrukciót.

Történelmi távlatban még korai ítélkezni, de az tény:

A párt, amelyet Merz gyengíteni akart, erősödik – mert a konzervatív szavazók látják, hogy a „centrumkoalíció” ismét csak a baloldali kompromisszumokat hozza.

Merznek meg kellene fordítania a stratégiáját: otthon kellene tekintélyt szereznie, külföldön pedig önmérsékletet mutatnia. Egyelőre azonban úgy tűnik, Németország ismét egy gyenge kancellár foglya, aki a konzervatív megújulás helyett a régi berlini establishment sodródását folytatja – csak most még gyorsabban veszítve a támogatottságából.

A német példa pedig figyelmeztetés mindenkinek Európában:

Nyitókép forrása: Ronny HARTMANN / AFP

***