Vespa. Az olasz életérzés és -stílus egyik szimbóluma a második világháború óta. Az olasz szépérzék és formatervezés klasszikusa a 20. század második felének technológiai modernitásában. A bőség korának tartozéka, pedig az éhínség korában született a pusztulás torzói között, életigenlő ötletesség jegyében: kellett egy olcsó, fürge, kis helyen forgolódó, minden sikátorban elférő járművecske a háború sújtotta városok romjai között. Ez lett a Vespa. (És fedett, háromkerekű szállítójármű verziója, az Ape.)
A toszkánai Pisa mellett egy kis iparvárosban született, a háborúban lebombázott Pontederában, az 1884-es alapítású Piaggio motorgyártó manufaktúrában. A kultikussá lett kis robogó 1946-ban indult el hódító útjára. Különleges szépsége a még ma, a műanyagok korában is fémtestű, acélvázú, oldalt jellegzetesen kidudorodó, gömböc karosszéria. Kezdetben volt a Paperinónak (kiskacsa) becézett modell terve, de elégedetlenek voltak a formával, így szerződtették a feladatra Corradino D’Ascanio repülőmérnököt, aki amúgy gyűlölte a motorkerékpárokat, mert nagydarabok, piszkosak és megbízhatatlanok. A prototípus elkészültekor a gyáros Enrico Piaggio felkiáltott: „Sembra una vespa!” – azaz úgy néz ki, mint egy darázs.