Elengedni az elengedést

Nagyon divatos manapság az a szlogen, hogy engedd el, ami nem szolgál, tedd le, ne cipeld a múlt terheit. Ezzel nekem mindig bajom volt. Sok mindent el kell engedni, ami már nem szolgál, amin már úgyse tudsz változtatni, de azért ott legbelül csak meg kell tartani a kis magot, ami az ember identitását, hovatartozását meghatározza. A többit elengedhetjük. Engedjük is. 

Öt hetet töltöttem Erdélyben. Hála a vírusnak. Ilyen nagyon régen történt velem. Nagyrészt Böjte Csaba testvérrel utazva, beszélgetve. Minden nap olyan volt, mintha lelkigyakorlaton lennék. Beleláttam a mindennapjaiba, küzdelmeibe, vállalásaiba. Sokat beszélgettünk. Útközben, mert vele leginkább útközben lehet beszélgetni. A beszélgetésekből könyv készül. Csaba testvér füveskönyve. Ő azt mondja a múltról, a megváltoztathatatlanról, hogy Isten irgalmába kell ajánlani. Hajlok rá. Mégis jobb Isten irgalmába ajánlva elengedni a múlt lenyomatát, mint csak úgy a levegőbe. 

Mielőtt visszaindulnék, az utolsó hetet nagymamám házában töltöm Székelyföldön, Oroszhegyen. Tartottam attól, hogy milyen hatással lesz rám az üres ház, ahol egy éve még nagymamám lakott, és azóta üresen áll. Ruhái a fogason. Gyógynövényes könyvei, szemüvege, gyógyszerei, telefonja az ágy szélén. A pincében a befőttek, savanyúságok sok évre előre bekészítve, és persze a jellegzetes mamaszag. Bemegyek, illendően köszönök neki, beszélek hozzá. Várom, hogy visszaszól. Nem szól, de valami meleg szeretet járja be a házat. Szokatlan csend. Béke. Hiányzik, persze, hozzánőtt a házhoz, unokáihoz, dédunokáihoz, de tudtuk, hogy nem lesz ez mindig így. Évekig úgy jártunk haza hozzá, hogy az lesz az utolsó nyár. Megvárta, amíg a dédunokái felcseperednek, szépen, 87 évesen elment, és feltette a kérdést az utódoknak, hogy hogyan tovább. Marakodtok a koncon, mindent olcsón elherdáltok, vagy megtartjátok, tovább építitek, amit mi elkezdtünk. Itt a lehetőség a vizsgamunkára. El lehet engedni, persze, gyorsan eladjuk, azt a kevéske pénzt elosztjuk, annak mindig van ezer helye, továbblépünk, kész, vége.