Orbán-gyűlölettel nem lehet győzelmet elérni

Joó István interjúja a Mandiner hetilapban.

Miért van az, hogy ön józan, mértékletes hangot üt meg a megszólalásaiban, a pártelnöke meg éppen ellenkezőleg?
Egy néppárt esetében nem meglepő, sőt akár még elvárás is, hogy többféle habitus, alkat jelenjen meg benne. A parlamentben sem lehetünk egyformák, szükség van szakpolitikusokra, akik szakmai érveket fejtenek ki, és olyanokra is, akik érthető vehemenciával vágják a felelősök képébe, ha valami megengedhetetlen az országban.

Jakab Péter a legutóbbi rendkívüli ülésnapon az első pillanattól kezdve provokált, a megszégyenítés szándékával próbált fellépni a miniszterelnökkel szemben.
Ahogy a Jobbik programját, úgy a retorikai rendet is vele teljes egységben – csapatban – alakítjuk ki. Egy nemzetben gondolkodó, jobboldali ellenzéki párt, ha tisztességes válaszokat kap a kérdéseire, nem pedig puszta kormányzati arroganciát, nem válik „vérengzővé”, hanem építő vitákba igyekszik belemenni. De a parlamenti többség előre ellehetetleníti ezt, a kormánypárti médiahenger pedig ráerősít minderre. Például a Jobbik bérlakás-, illetve devizahiteles-programját, a kilakoltatások elleni harcát nem engedi be a diskurzusba.

Mi beengedjük, bár kérdés, hogy vannak-e még devizahitelesek. 2010 óta csak az vehet fel devizában hitelt, aki devizában kapja a jövedelmét. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-időszakban felvett hiteleket pedig, amelyeknek a törlesztőrészletei elszálltak, az Orbán-kormány nyomban forintosította.
De hogyan? Piaci árfolyamon, ahelyett hogy a hitelfelvétel napjának árfolyamán alakította volna át forinthitelekké.

Elég húzós lehetett megtenni így is: megugrott az euró és a frank árfolyama, de a nemzeti bank biztosította a különbség fedezetét. Tényleg úgy látja, hogy társadalmunk legfőbb gondja ma a kilakoltatás?
Ha összeadjuk a végrehajtók áldozatait, az egykori devizahiteleseket és családtagjaikat, akkor másfél millió honfitársat találunk, az ő életérzésük, hogy magukra maradtak. Tapasztalatból mondjuk: csaknem félszáz kilakoltatáskor voltunk jelen, és tucatnyi alkalommal segíteni is tudtunk. 2011 óta azonban 18 324 kilakoltatás történt… Ezeknek az embereknek a sorsa úgy ment tönkre, hogy a kormány érzékenységét nem bántotta.

A szocialisták semmit nem tettek a bajbajutottakért, a Fidesz-kormány azonnal kilakoltatási moratóriumot rendelt el az érdekükben: bevezette az árfolyamgát rendszerét, amelyet 180 000 hiteles használt ki, létrehozta a Nemzeti Eszközkezelőt, amely 36 000 ingatlant vásárolt meg a bankoktól. Ezzel az adósok bérlőként bent maradhattak, vagy az ingatlant kedvező konstrukcióban vissza is vásárolhatták az államtól. 28 500 család élt is a lehetőséggel.
Az árfolyamgát időlegesen valóban hagyta levegőhöz jutni az érintetteket. Az eszközkezelőt is hajlandó vagyok átmeneti segítségnyújtásnak betudni. De a végső cél az lett volna, hogy a családok annyit fizessenek vissza, amennyivel ténylegesen tartoztak. Legjobban azért haragszom a kormányra, mert 2015 februárjában olyan paktumot írt alá az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, amelyben vállalta, hogy a devizakárosultak helyzetének rendezése a továbbiakban egyetlen forinttal sem terheli az érintett bankrendszert. Ezzel cserben hagyta a magyar embereket.