A járvány azt is megmutatta, hogy ha nem egyénként, hanem felelős, jól szervezett és fegyelmezett kollektívaként működünk, még a legnagyobb veszedelmekkel is sikerrel vehetjük fel a küzdelmet. A közös siker első feltétele viszont nem a cselekvés, hanem a mögötte álló tudat és szív. Tudnunk és értenünk kell, mit miért teszünk, s legfőképpen hinnünk kell benne. Ez az első lépése hazánk és Közép-Európa felemelésének. Ezért rendeznünk kell gondolatainkat, érzéseinket, s le kell zárnunk az elmúlt száz évet. A 2020-as év nekünk, magyaroknak nemcsak politikai-gazdasági, hanem lelki szempontból is korszakhatár kell legyen.
Orbán Viktor június 6-ai, sátoraljaújhelyi és augusztus 20-ai, Kossuth téri beszédében ezt a korszakváltást hirdette meg: a száz év trianoni magány lezárását, Közép-Európa közös felemelésének időszakát. Ennek feltétele, hogy kitörjünk szűklátókörűségünkből – nem száz, hanem ezer évre kell visszatekintsünk. Nem Kis-Magyarországra, hanem az egész Kárpát-medencére, sőt egész Közép-Európára kell kitekintsünk. Céljainkat és az őket végrehajtó programjainkat nem négyéves, hanem évtizedes távlatokra kell megalkossuk. Közjogászkodás és napi kicsinyes viták helyett vízióra, térben és időben való előrelátásra, vagyis geopolitikai és stratégiai gondolkodásra van szükség. Befelé fordulás, önmarcangolás helyett határozottságra, önbizalomra és összefogásra.