Naggyá tenni Szent István országát I.

A világon végigsöprő mély politikai-gazdasági-társadalmi változások következtében a 2020-as év Közép-Európa számára is korszakhatárt jelent. Több nyugati és déli állam járvány miatti megroppanásával régiónk politikai és gazdasági felértékelődése új lendületet vesz, sikeres válságkezeléssel és kilábalással valós esély mutatkozik a déli országok fejlettségének befogására. Az egészségügyi ellátórendszerek összeomlásával, az állami végrehajtó hatalom bénultságával, a radikális baloldali és bevándorlócsoportok városokat felperzselő ámokfutásával, szobordöntéseivel, egyes gazdasági szektorok teljes összeomlásával a Nyugat tévedhetetlenségének, a nyugati modell tökéletességének mítosza idén végleg szertefoszlott.

2020-ban nemcsak ez a modell, hanem az a liberális-föderalista rigmus is nagy pofont kapott, amely programjaként a nemzetállami keretek szétverését és végelgyengítését célozza. Idén az európai állampolgárok tízmilliói számára nyert újra bizonyosságot, hogy válságok idején az erős állam, a vezetettség, a politikai-társadalmi stabilitás, a felelős állampolgári viselkedés, az állam és polgára között meglévő erős kötelék nélkülözhetetlen pillérek biztonságunk megvédéséhez és közös társadalmi alrendszereink eredményes működtetéséhez.

A járvány azt is megmutatta, hogy ha nem egyénként, hanem felelős, jól szervezett és fegyelmezett kollektívaként működünk, még a legnagyobb veszedelmekkel is sikerrel vehetjük fel a küzdelmet. A közös siker első feltétele viszont nem a cselekvés, hanem a mögötte álló tudat és szív. Tudnunk és értenünk kell, mit miért teszünk, s legfőképpen hinnünk kell benne. Ez az első lépése hazánk és Közép-Európa felemelésének. Ezért rendeznünk kell gondolatainkat, érzéseinket, s le kell zárnunk az elmúlt száz évet. A 2020-as év nekünk, magyaroknak nemcsak politikai-gazdasági, hanem lelki szempontból is korszakhatár kell legyen.

Orbán Viktor június 6-ai, sátoraljaújhelyi és augusztus 20-ai, Kossuth téri beszédében ezt a korszakváltást hirdette meg: a száz év trianoni magány lezárását, Közép-Európa közös felemelésének időszakát. Ennek feltétele, hogy kitörjünk szűklátókörűségünkből – nem száz, hanem ezer évre kell visszatekintsünk. Nem Kis-Magyarországra, hanem az egész Kárpát-medencére, sőt egész Közép-Európára kell kitekintsünk. Céljainkat és az őket végrehajtó programjainkat nem négyéves, hanem évtizedes távlatokra kell megalkossuk. Közjogászkodás és napi kicsinyes viták helyett vízióra, térben és időben való előrelátásra, vagyis geopolitikai és stratégiai gondolkodásra van szükség. Befelé fordulás, önmarcangolás helyett határozottságra, önbizalomra és összefogásra.