Az Index körüli események a sajtószabadság egy lényeges kérdését helyezték a közfigyelem fókuszába. A szerkesztőség a felmondáskor az egyre erősödő külső nyomásra hivatkozott, amely különféle helyekről érkezhet. Figyelemre méltó, hogy az újságírók elsősorban a lap tulajdonosaival szemben tiltakoztak. Kérdés viszont, hogy jogi értelemben felléphet-e egy újságíró a munkájába való tulajdonosi beavatkozás ellen, vagy követelheti-e, hogy a tulajdonos csak a beleegyezésével jelölhessen ki főszerkesztőt, ahogy az az Index esetében történt.
A megalapozott válaszhoz érdemes visszatérni a kilencvenes években zajló médiaháborús vitákhoz. A sajtószabadság alkotmányos védelme alapján mindenki indíthat lapot, működtethet rádiót vagy televíziót. A formális jog megléte azonban nem biztosítja a jog tényleges gyakorlásának lehetőségét. Keveseknek van annyi pénzük, hogy lapot, hát még televíziót tartsanak fenn. Az Antall-kormány anno a média össztüzében állva hiábavalóan panaszkodott a médiaviszonyok kiegyensúlyozottságának hiányára, később pedig már-már kétségbeesetten kísérelt meg közelebb jutni az egyensúlyhoz. A közéleti-politikai témákkal foglalkozó újságírók ekkor érezték meg először a „politikacsinálás” ízét, a média szinte önálló hatalmi ággá válásának mámorát. A sajtószabadság nevében a közélet aktív formálóivá váltak. A médiaegyensúlyt kívánó felvetésekre a piac törvényszerűségeivel válaszoltak, mondván, akinek média kell, vegyen magának. Nyilvánvalóvá tették, hogy a sajtószabadság elsősorban a tulajdonlás szabadságát jelenti, a jog valódi gyakorlója pedig a tulajdonos. A médiaegyensúly iránti igényt akkor a sajtószabadságba való önkényes beavatkozásnak minősítették, 2010 után, a változó médiapiaci viszonyok közepette viszont hirtelen szalonképes kifejezéssé vált. Az Index esetében az újságírók már saját tulajdonosukkal szemben követelték a sajtószabadság biztosítását.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Mintha az eunuchok szakszervezete elhatározta volna, hogy megszervezik a kontinens legvadabb orgiáját.
