Káosz vagy demokráciaszerviz?

Dambisa Moyo zambiai közgazdász a Time magazin szerint egy a bolygó száz legbefolyásosabb embere közül. Sztárszerző, ám nem elméleti típus: a világ egyik legsikeresebb fekete üzlet­asszonya, a Chevron olajvállalat és a 3M technológiai óriás igazgatóságának tagja. Korábbi könyveihez jelentős visszhang és hangos viták kötődnek: a Dead Aid (holt segély) az Afrikában elköltött fejlesztési pénzek hatékonyságát, a How the West Was Lost (hogyan veszett el a Nyugat) a fejlett országok világgazdasági pozíciójának drámai meggyengülését dolgozta fel. Az Edge of Chaos (a káosz pereme) a demokrácia megújítására tesz javaslatot annak érdekében, hogy a választók és a politikusok is megengedhessék maguknak a hosszú távú szempontokra alapozott döntéseket.

Szerzőnk alaptézise, hogy miközben a nyugati országok előszeretettel adnak tanácsot a nem demokratikus rendszerek fejlesztésére, a demokráciát képtelenek megújítani. Napjaink legjobb példája erre az Egyesült Államok, amelynek modelljét egészen a legutóbbi időkig rengetegen tartották a jólét garanciájának, de ma képtelen megbirkózni a belső feszültséggel. Mi lehet ennek az oka? Ugyanaz, ami a népesebb demokráciákban: hogy évtizedek óta drámai ütemben nő a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék. Moyo szerint ennek leküzdéséhez a jelenlegi háromszázalékos átlag helyett minimum hétszázalékos gazdasági növekedésre lenne szükség évente, amit a mai demokráciák képtelenek biztosítani. A demokrácia eredményességével szembeni szkepszis növekedése – mind a politikusok, mind a választók részéről – tehát megalapozott. És csak növekedni fog, számolva az elöregedéssel, a természeti erőforrások kimerülésével vagy épp a technológiai átalakulás miatti munkahelymegszűnésekkel.