Az úgynevezett alkotmány születésnapjára

2020. augusztus 19. 00:57

2020. augusztus 19. 00:57
Smuk Péter

„A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény (…) küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya.” Ezzel az üzenettel kezdődött hazánk első teljes, kartális alkotmány­törvényként elfogadott alaptörvénye, a hetvenegy éve kihirdetett és 2011 végéig hatályos 1949. évi XX. törvény. Születésnapja alkalmából engedtessék meg, hogy megemlékezzünk róla, és mindjárt el is határolódjunk tőle. Mármint attól, amit az alap­törvényünk Nemzeti hitvallása is megvet: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyil­vánítjuk érvénytelenségét.”

A kommunista hatalomátvétel beteljesedésének szimbólumaként számontartható alkotmánytörvény az 1936-os sztálini sorvezető alapján készült. Nem csak átfogó, írásos jellegére tekintettel volt újszerű a magyar jogtörténetben. A korábbi alkotmányos törvények elsősorban a hatalomtechnika kérdé­seit tárgyalták, alapvetően történeti narratívába és legitimációba ágyazva, az 1949-es alkotmány mérgezően ideologikus tartalmú például a társadalmi rend felfogásával. „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munka­fegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. (…) A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje.” Az alkotmány ugyan rögzíti az államszervezet főbb vonalait, a szocialista „alkotmányfelfogás” értelmében a dolgozó nép hatalmát semmi nem veszélyeztethette, sem a hatalommegosztás „burzsoá” elve, sem az emberi jogok érvényesülésének garanciái. Az alkotmányszövegbe csak később foglalták bele, hogy a „munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. A kommunista tankönyvek értelmezése szerint ezt a vezető szerepét nem más szervek feladatainak átvállalásával látta el, hanem helyes politikai koncepciók kidolgozásával és a „kommunisták meggyőző tevékenysége révén való elfogadtatásával”; azonban e tétel alapján az összes szervezetet „politikai kötelezettség terheli a párttal szemben”. A párt által megvalósított politikai rendszer minőségéről jól fogalmaz az alaptörvényünk U) cikke, amely szerint e párt felelős többek között az elnyomó rendszer irányításáért, a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért, Magyarország emberi erőforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért, az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért, az állampolgárok alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért…

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!