Az úgynevezett alkotmány születésnapjára

„A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény (…) küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya.” Ezzel az üzenettel kezdődött hazánk első teljes, kartális alkotmány­törvényként elfogadott alaptörvénye, a hetvenegy éve kihirdetett és 2011 végéig hatályos 1949. évi XX. törvény. Születésnapja alkalmából engedtessék meg, hogy megemlékezzünk róla, és mindjárt el is határolódjunk tőle. Mármint attól, amit az alap­törvényünk Nemzeti hitvallása is megvet: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyil­vánítjuk érvénytelenségét.”

A kommunista hatalomátvétel beteljesedésének szimbólumaként számontartható alkotmánytörvény az 1936-os sztálini sorvezető alapján készült. Nem csak átfogó, írásos jellegére tekintettel volt újszerű a magyar jogtörténetben. A korábbi alkotmányos törvények elsősorban a hatalomtechnika kérdé­seit tárgyalták, alapvetően történeti narratívába és legitimációba ágyazva, az 1949-es alkotmány mérgezően ideologikus tartalmú például a társadalmi rend felfogásával. „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munka­fegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. (…) A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje.” Az alkotmány ugyan rögzíti az államszervezet főbb vonalait, a szocialista „alkotmányfelfogás” értelmében a dolgozó nép hatalmát semmi nem veszélyeztethette, sem a hatalommegosztás „burzsoá” elve, sem az emberi jogok érvényesülésének garanciái. Az alkotmányszövegbe csak később foglalták bele, hogy a „munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. A kommunista tankönyvek értelmezése szerint ezt a vezető szerepét nem más szervek feladatainak átvállalásával látta el, hanem helyes politikai koncepciók kidolgozásával és a „kommunisták meggyőző tevékenysége révén való elfogadtatásával”; azonban e tétel alapján az összes szervezetet „politikai kötelezettség terheli a párttal szemben”. A párt által megvalósított politikai rendszer minőségéről jól fogalmaz az alaptörvényünk U) cikke, amely szerint e párt felelős többek között az elnyomó rendszer irányításáért, a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért, Magyarország emberi erőforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért, az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért, az állampolgárok alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért…