Aki változást hozna Marosvásárhelyre

Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.

Marosvásárhely napjainkra az egész erdélyi-partiumi magyarság küzdelmeinek frontvárosa lett. Tisztán mutatja meg azt a szomorú folyamatot, amelyen a nagyvárosok az elmúlt száz év során keresztülmentek. Kolozsvár etnikai arányai az ötvenes években, Nagyváradéi a hatvanas években fordultak meg, Szatmárnémeti a hetvenes években lett román többségű, Marosvásárhely pedig a kétezres évek elején. A magyarok aránya továbbra is negyven százalék felett van, ezzel az erdélyi nagyvárosok sorában az első helyet foglalja el.

Arra a kérdésünkre, vajon elkerülhető-e, hogy Vásárhely a kolozsvári utat járja be, Soós Zoltán így felel: „Elképzelhető, hogy a folyamatot nem lehet megállítani, de fékezni igen. A jelenséggel nem az a fő gond, hogy megváltoznak az etnikai arányok, hanem az, hogy konfliktusossá válik a két közösség viszonya. Ha úgy tetszik, Kolozsváron Funar rendszere volt, Marosvásárhelyen pedig ma Florea rendszere az igazi probléma. Normális körülmények között lehet békés egymás mellett élés egy közösségben, még akkor is, ha esetleg az országos politikai klíma nem kedvez ennek. Marosvásárhely is lehet normális hely, ha húsz év után sikerül az, amit rendszerváltásnak nevezünk. A politikának van erre elsődlegesen hatása, meg arra is, hogy élhető várost teremtsen, ahonnan nem akarnak elvándorolni. Ez a feladat, ez a cél.”