Joó István írása a Mandiner hetilapban.
Felhörpintjük a kínált forrásvizet és saját készítésű, tartósítószer nélküli tömény meggylevet Vicze Csillának, a Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) szóvivőjének a pécsi irodájában, aztán irány a város fölötti Mecseki-parkerdő. Környezetvédő vendéglátónk terepjárójával hamar ott vagyunk „Pécs tüdejében”. Nyár közepe van, a fák lassan elérik idei lombjuk végső kiterjedését. Itt aztán semmi nyoma a tarvágások légi felvételeken tanulmányozott, a hegység több pontját érintő sakktáblaszerű rendszerének. Ilyen fakitermelő módszert eleve nem szabad alkalmazni a Pécs tulajdonában lévő parkerdőben. Gondozója, a Biokom Nonprofit Kft. nevű városi cég bár folytat némi erdőgazdálkodást, csak természetes, pro silva módszerrel. Vagyis szálanként vesznek ki elöregedő őshonos fákat.
Megvédték a Tubest
A szerpentin egy pontján a környezetvédő hirtelen félreáll. Miután kiszállunk, fölmutat egy hegyre, amelyen égbe bökő, karcsú kőépítmény áll: „Az ott a Tubes. Ha akkor, 2005 és 2010 között nem csatázunk, akkor most ott állna a NATO-radar, a János-kilátó mellett!” Megilletődve nézünk a 611 méteres magasba. Hiszen emlékszünk az egykori híradásokból: környezetvédők, helyi polgárok előbb azt akadályozták meg, hogy a baloldali kormányzat önkényes kijelölései nyomán a Mecsek legmagasabb pontján, a Zengőn épüljön fel a NATO-lokátor, majd azt, hogy a Zengő helyett a Tubesen. Mindkét hegy természetvédelmi terület, de a szocialista kormányt és honvédelmi minisztert ez nem tartotta vissza a tervektől.
A tubesi történet főszereplője Vicze Csilla és a CMM volt. „Öt év alulról építkező ellenállás, tüntetések, fórumok, petíciók, több ezer pécsi polgár együttműködése – hogy a közmeghallgatásért csaknem tízezer, a népszavazásért pedig húszezer aláírást gyűjtöttünk össze – végül meghozta a gyümölcsét: a Legfelsőbb Bíróság 2010. március 17-ei döntése meghiúsította a honvédelmi tárca építési tervét.”