A népzenében egyesítő erőt lát, a falvakban rejtett megoldást, a gyűjtőmunkában kiapadhatatlan erőforrást. A Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Pál István Szalonna a trianoni trauma gyógyírjáról, Kárpátaljáról, nótakultúráról és a 21. században is begyűjthető kincsekről.
Szilvay Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.
Kénytelen volt kés alá feküdni. Miért kellett műteni?
Régóta küszködöm az epémmel, volt epekövem is, és régóta mondták, hogy ezzel valamit kezdeni kell, mert rengeteget utazunk a nagyvilágban, és ha fél óra alatt nem kerülök műtőbe, komoly gondok lehetnek. Még a karantén előtt kellett volna túlesni rajta, mert lett volna egy vietnámi turnénk. De ekkor már csak életmentő beavatkozásokat hajtottak végre. Amikor helyreállt a rend, a Budai Irgalmasrendi Kórház kiváló professzora, Masszi István felhívott, hogy menjek be. Éppen akkor töltöttem a negyvenet, megjegyeztem neki, hogy én még azért buliznék a barátaimmal. „Majd máskor bepótolják, és ne igyon egy kortyot se” – mondta a doktor. Tehát ünneplés helyett megműtöttek. Elbúcsúztam egy epekőtől és az epevezetékemtől.
Bepótolta a negyvenedik születésnapi bulit?
Sajnos nem. Hat hétig kemény diétán kell élnem, alkoholt pedig egyáltalán nem ihatok. Egyébként nem vagyok iszákos ember, de azért most csak koccintanék. Majd valamikor a nyáron.
Kiállt zenélni azon a tüntetésen, amelyet Niedermüller Péter egy januárban tett megjegyzése miatt szerveztek: a DK-s politikus rémisztő képződményeknek nevezte a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat. Nem szül rossz vért, ha egy népzenész politizálni kezd?
Nem politizáltam, viszont minden vagyok, amit ő elmondott. Fehér vagyok, keresztény vagyok, heteroszexuális vagyok, és magyar vagyok. Niedermüller szerint én a nemzet rákfenéjéhez tartozom. Úgy éreztem, oda kell állnom, és muzsikálnom kell. Sosem erőltettem rá senkire a politikai véleményemet, és nem akartam senkit megtéríteni. Ha az ember példamutatóan teszi a dolgát, az hat. A muzsikánk nem jobboldaliaknak vagy baloldaliaknak szól, hanem mindenkinek, főleg a magyar embereknek. Viszont az tény, hogy a jobboldal határozottan jobban támogatja a nemzeti kultúrát. Kárpátaljai magyarként nem kérdés, hogy a szívem a jobboldalra húz.
Milyen hatásuk volt az elmúlt hónapoknak a népzenész-társadalomra?
Több rétegről kell beszélnünk. Vannak, akik főállásban tanítanak, mások hivatásos népzenészek – ők könnyebben túléltek. A legnehezebb azoknak volt, akik csak koncertezésből és táncházazásból boldogulnak. A Hagyományok Házával próbáltunk segíteni nekik úgy, hogy először teraszkoncertekre hívtuk őket, aztán ha valaki készített bármilyen online – például oktatási célú – videót, akkor azért adtunk egy kisebb összeget, hogy legalább a mindennapi gondok áthidalásában ne legyen nehézségük. Aztán Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár meghirdette a Köszönjük, Magyarország! kezdeményezést, amelyben a népzenészek is megkapták a maguk feladatát, ennek fejében pedig egyszeri támogatást. Nekem is sok koncertem maradt el szólóban, illetve a Magyar Állami Népi Együttessel is Trianon centenáriuma kapcsán. Június 4-én azért volt egy online koncertünk, amelyen bemutattunk egy dupla lemezt, de a turnét csak most fogjuk pótolni. A Magyar Állami Népi Együttesnek pedig most már van minden elszakított területről előadása – Kincses Felvidék, Örök Kalotaszeg, Megidézett Kárpátalja, Ezerarcú Délvidék. Mindenhova másik előadást viszünk, nem a „hazait”, kivéve a Délvidéket, mert ők azt szeretnék megnézni.
„Még nem találkoztam olyan emberrel, aki utálná a magyar népzenét. Olyannal viszont igen, aki nem ismerte”
Vajon a népzene tudja gyógyítani a trianoni traumát?
Ha az Európai Unió képes lenne eljutni oda, ami az „alkotmányában” leírt cél, és csatlakozik hozzá Szerbia, Ukrajna, illetve a schengeni határ Románia külső határa lesz, akkor segíthet az ügyön. Gazdaságilag erős magyarságra van szükség a határon túl. Ha egy kolozsvári magyar vállalkozó erős, az a román lakosnak is jót tesz. Megveszi a termékét, vagy az üzemében dolgozik, netán a vállalkozó iparűzési adójából újítják fel az utcáját. A békés egymás mellett élésnek tényleg van értelme. Az együttélésben, a kéznyújtásban, az oktatásban hiszek, és abban, hogy meg kell erősíteni a határon túli magyarságot is. Így lehet még a következő ezer évben is szépen éldegélni.
Milyen most a helyzet Kárpátalján?
Kárpátalja érdekes hely. Az ottani emberek jól megvannak egymással. Mindig azzal volt a baj, ha a hágón túlról átjönnek az ottaniak, és beköltöznek, uszítanak. Én otthon sosem tapasztaltam, hogy az ukrán és a ruszin ember keresztbe tenne a magyarnak. De a nyolcfalunyi románnal sincs semmi baj; nekik megvolt a maguk Trianonja, mivel elszakították őket a máramarosi román tömbtől. Elég erősek gazdaságilag, török árukkal kereskednek.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Az ukrán elnök lengyelországi látogatásán beszélt arról, mihez kezdene a Brüsszelből várható 90 milliárd euróval.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
Zelenszkijék esetleges finanszírozásáról külön nyilatkozat várható.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
