A Kurszk torokszorító katasztrófája

Stockholmban voltam azon a nyáron, amikor a Kurszk a Szovjetunió széthullása óta tartott legnagyobb szabású orosz tengeri hadgyakorlat közben balesetet szenvedett a Barents-tengeren. Tévét nem nagyon néztünk, a régi Magyar Nemzethez mérhető, lepedő nagyságú Dagens Nyheter viszont minden reggel címlapon hozta a találgatásokat, hogy mi lehet a túlélőkkel, hogyan haladnak a mentéssel. A svédek meg már csak ilyenek: Csernobil óta árgus szemmel figyelik, hogy mindannyiunk kontójára mennyire életveszélyesen bírnak élni az oroszok. Meg hát igazából ismét nem is nagyon folytak komoly mentési munkálatok. Az oroszok bénáztak, mismásoltak, a britek azonnal felkínált segítségét halogattak elfogadni – szóval olajozottan működtek a szovjet idők reflexei. És benne volt ebben az egészben az az örökös orosz mozdulatlanság is, amelyről a filozófus és teológus Bergyajev olyan frappánsan ír valahol. Végül hiába engedték oda a brit mélytengeri búvárokat a Kurszkhoz, nyolc nappal a baleset után már nem voltak túlélők. Pedig menthető lett volna szinte mindenki.

Kíváncsi voltam rá, milyen az, amikor a dán Thomas Vinterberg, a Születésnap és A vadászat rendezője kommersz filmet készít. Nem csalódtam, nem rossz a Kurszk, de nem is korszakos mozi. Csak a brit tengerészkapitányt zseniálisan alakító Colin Firth-t és tisztjeit nem számítva ne angolul beszélnének az oroszokat játszó szereplők… Akiknek jelentős része – a főhős másodkapitányt, Mihail Averint alakító, flamand Matthias Schoenaerts mellett – francia, német és leginkább skandináv filmekből és sorozatokból ismert remek karakter. Köztük az idén márciusban elhunyt, a filmben Vlagyi-mir Petrenko admirálist játszó Max von Sydow, aki nekem sok évtizednyi hollywoodi kitérő ellenére azért örökre Bergman-színész marad. 

Vinterberg pedig sokat megőrzött a Dogma csoport formanyelvéből. Lars von Trierrel 1995-ben azzal a szándékkal alapította a csoportot, hogy a technikai rontás esztétikáját, a színészi játékban rejlő improvizációs lehetőségeket és a társadalomkritikai attitűdöt előtérbe helyezve akarva-akaratlanul még Hollywoodra is hatással legyen. Ennek megfelelően a Kurszkban van bőven premier plán, kézi kamera és a világítással nem sokat tökölő beállítás, de a film egyik legnagyobb erőssége az emberi psziché ábrázolása egy ép ésszel alig felfogható katasztrófahelyzetben. Ennyiben egyébként nagyon más a Kurszk a hasonló zsánerű filmekhez képest.