A 2000-es év egyik legnagyobb nemzetközi figyelmet kiváltó tragédiája az Antyej osztályú Kurszk atommeghajtású tengeralattjáró balesete és nyolcnapos mentési kísérlete volt. A történetből 2018-ban az addig leginkább művészfilmesként számontartott dán Thomas Vinterberg rendezett látványos mozit európai koprodukcióban. A film felkerült az HBO kínálatába.
Stockholmban voltam azon a nyáron, amikor a Kurszk a Szovjetunió széthullása óta tartott legnagyobb szabású orosz tengeri hadgyakorlat közben balesetet szenvedett a Barents-tengeren. Tévét nem nagyon néztünk, a régi Magyar Nemzethez mérhető, lepedő nagyságú Dagens Nyheter viszont minden reggel címlapon hozta a találgatásokat, hogy mi lehet a túlélőkkel, hogyan haladnak a mentéssel. A svédek meg már csak ilyenek: Csernobil óta árgus szemmel figyelik, hogy mindannyiunk kontójára mennyire életveszélyesen bírnak élni az oroszok. Meg hát igazából ismét nem is nagyon folytak komoly mentési munkálatok. Az oroszok bénáztak, mismásoltak, a britek azonnal felkínált segítségét halogattak elfogadni – szóval olajozottan működtek a szovjet idők reflexei. És benne volt ebben az egészben az az örökös orosz mozdulatlanság is, amelyről a filozófus és teológus Bergyajev olyan frappánsan ír valahol. Végül hiába engedték oda a brit mélytengeri búvárokat a Kurszkhoz, nyolc nappal a baleset után már nem voltak túlélők. Pedig menthető lett volna szinte mindenki.
Kíváncsi voltam rá, milyen az, amikor a dán Thomas Vinterberg, a Születésnap és A vadászat rendezője kommersz filmet készít. Nem csalódtam, nem rossz a Kurszk, de nem is korszakos mozi. Csak a brit tengerészkapitányt zseniálisan alakító Colin Firth-t és tisztjeit nem számítva ne angolul beszélnének az oroszokat játszó szereplők… Akiknek jelentős része – a főhős másodkapitányt, Mihail Averint alakító, flamand Matthias Schoenaerts mellett – francia, német és leginkább skandináv filmekből és sorozatokból ismert remek karakter. Köztük az idén márciusban elhunyt, a filmben Vlagyi-mir Petrenko admirálist játszó Max von Sydow, aki nekem sok évtizednyi hollywoodi kitérő ellenére azért örökre Bergman-színész marad.
Vinterberg pedig sokat megőrzött a Dogma csoport formanyelvéből. Lars von Trierrel 1995-ben azzal a szándékkal alapította a csoportot, hogy a technikai rontás esztétikáját, a színészi játékban rejlő improvizációs lehetőségeket és a társadalomkritikai attitűdöt előtérbe helyezve akarva-akaratlanul még Hollywoodra is hatással legyen. Ennek megfelelően a Kurszkban van bőven premier plán, kézi kamera és a világítással nem sokat tökölő beállítás, de a film egyik legnagyobb erőssége az emberi psziché ábrázolása egy ép ésszel alig felfogható katasztrófahelyzetben. Ennyiben egyébként nagyon más a Kurszk a hasonló zsánerű filmekhez képest.
A Batman világában játszódó Pingvin igazi oázis a képregény-feldolgozások kietlen sivatagában: bámulatos, ahogyan az HBO sorozatában egy elsőre totálisan érdektelennek tűnő karakterre építve milyen mély és emberi drámát alkottak.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Ukrajna jelentős katonai erőfölényt alakított ki a régióban.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
