A kifejezést a lengyel költő-esszéista, Czesław Miłosz használja A rabul ejtett értelem című esszékötetének utolsó fejezetében. „Ha valaki nagyon a lelkére veszi azon népek sorsát, amelyeket eltiport a Történelemelefánt, méltán mondhatjuk róla, hogy kissé szentimentális alkat, és hogy sirámaival nem sokra megy.”
Mircea Eliade a történelem terrorjáról beszél, mely ellen az embernek – különböző stratégiák alkalmazásával – védekeznie kell.
Herczeg Ferenc A gótikus ház című önéletrajzi kötetében leírja egy nyomasztó álmát. A Markó utcában járunk, bírósági tárgyalóteremben, a padsorokban hallgatóság ül, elegáns urak és hölgyek zsongása tölti meg a termet, mintha színházi nézőtéren lennénk az előadás kezdete előtt. A bíróság elnöke az író nevét mondja, Herczeg a korláthoz lép, és megtudja, hogy elítélték. „Engem? – hüledezik. – És szabad tudnom, mire ítéltek?” A válasz rövid: halálra. „De hát mi a vád?” – kérdezi rémülten, mire a bíró így felel: „A vád nem egy cselekményre vonatkozik, hanem általánosságban mindenre, amit ön életében elkövetett.”
Elgondolkodtat ez az álom. 1939-ben, amikor önéletrajzi könyve megjelenik, az ünnepelt szerző hetvenhat éves. Sosem a töprengés, a vívódás volt rá jellemző, inkább az operett. Most mégsem lehet, hogy ne csináljon számvetést. És valamit megsejt, mintha megérezné a közeledő történelemelefánt lépteinek távoli dübörgését.
Erős ez a Miłosz-kép. A történelemelefánt. Nem Hannibál harci elefántjait idézi bennem, és nem is a dühösen csörtető vadat. Egy lassan vonuló őslény, egy se nem szelíd, se nem haragos masztodon lépdel megállíthatatlanul. Nem néz jobbra-balra, nem forgatja a fejét, csak lépdel, gigászi talpa alatt reszket és döng a föld, recsegnek-ropognak országok és birodalmak, ha ormányát meglódítja, fülét meglebbenti, falak dőlnek, népek hullanak… Erős kép. És realista.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
