Egy doktori védés politikai tanulságai – Orbán Balázs a Reakcióban! (VIDEÓ)
A miniszterelnök politikai igazgatóját kérdeztük a nagy figyelmet kiváltó egyetemi eljárás kapcsán.
Ismerek egy ötödikes tanulót, akire igen büszke a családja, és hatalmas hálával tartozik a Jóistennek, hogy a karanténtanulás kihívásainak nagyon szépen meg tudott felelni. A gyermeket az utóbbi években tudatosan távol tartották a közösségi média, az okostelefónia, az internet, a számítógépes játékok és a televíziózás jótéteményeitől. Helyette sokat van szabad levegőn, sportol, és nyomtatott könyveket olvas, hetente egy regény tempóban. A tantervben nem túl magas óraszámban szereplő informatika és az iskolai okostábla használata volt az egyetlen felület, ahol módszeresen ismerkedett az információtechnológiával, vibráló monitorokkal.
Így csöppent bele márciusban a digitális oktatásba. Hősünk bámulatosan gyorsan alkalmazkodott az internetes felületekhez és információáramláshoz. Igaz, asszertivitásleckéket vett a szüleivel, miután még áprilisban is megkérdezte: szerintük megírhatja-e kérdéseit, problémáját a tanárnak. Azonban a technikai környezet felfedezése és az infrastruktúra – másodlagos frissességű céges laptop – használata, az online tanórákhoz csatlakozás, a multimédia, a prezentációkészítés, a táblázatok gyártása úgy ment szülői segítség nélkül, mint kés a vajban. Ennyit a „nem lehet elég korán kezdeni az informatikát” szlogenről. További sikerélmény volt a kötelességtudat hibátlansága: minden reggel időben kelni, a kiadott, „holnaputánra kell” típusú feladatokat még aznap elkészíteni, rendszeres időközönként leveleket, iskolai postafiókot ellenőrizni – mindezt önállóan, szülői nógatás, motiváció nélkül. Öröm volt mellette ülve a home office.
Májusban a szülők ijedten látták, hogy a gyerek a munkamánia tüneteit kezdi produkálni: képernyő előtti túlfeszült figyelem, türelmetlenség, ha az újabb feladatok késve érkeznek, Excel-rabság, értesítésfüggőség. Nyilván valamit pótolt a tőle addig elvett monitorhatásból. (A képernyő toxikus hatása az agyra, lásd kiskorúak védelme a médiajogban.) Feltehetően utánoz valamit a szülői rossz példából. Nem súlyos a tünet, de egyértelmű, és nagy adag sportolással, társasjátékokkal kezelhető.