A magyar szecesszió kiemelkedő alakja volt

A szecesszió az előző századforduló környékén az európai művészeti áramlatokkal egy időben, mondhatni óraműpontossággal érkezett meg Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Bécs és Prága mellett Budapestre és szerte az országba, majd különös építészeti formákon, dekoratív üvegablakokon és plakátokon, a népi motívumokat újraértelmező kárpitokon és szőnyegeken, stilizált virágmintás könyvborítókon, valamint allegorikus festményeken hirdette a megfáradt eklektikával szemben azt az újfajta szemléletet, amely a reneszánsz előtti időkbe nyúlt vissza támpontokért. Hogy aztán ne csak a vizualitásban, de az általános életszemléletben is alternatívákat keressen. 

A szecessziót, azaz a kivonulást nemcsak szimbolikusan, de eredeti jelentéstartalma szerint is komolyan vette a festő-, szobrász- és iparművész Körösfői-Kriesch Aladár, és az angol preraffaeliták hatására 1901-ben művésztelepet alapított Gödöllőn Nagy Sándor festőművésszel, létrehozva ezzel a magyar szecesszió egyik legfontosabb hídfőjét.

Körösfői-Kriesch a kiegyezés előtti Budán született, ám számos rokoni és baráti szál kötötte Kolozsvár és Kalotaszeg környékéhez, s ennek hatása művei formakincsein is meg-megjelenik. Még Malonyai Dezső A magyar nép művészete című emblematikus művéhez is komoly gyűjtést végzett. Művészeti tanulmányait akadémikus képzésben Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványaként kezdte, majd a kor szokásainak megfelelően Münchenben és Párizsban folytatta. Olaszországi tanulmányútjai alatt érdeklődése az itáliai romanika és az északitól errefelé merőben eltérő gótikus freskófestészet irányába mozdult el, s már ekkor hatott rá a kor tolsztojánus szemlélete. Nyomokban még finom realizmussal megfestett történelmi képei az Országház Vadásztermében az akadémikus szemléletet követik, ám a budapesti Zeneakadémia vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalota falképei már az új művészetet, a szecessziót hirdetik. Körösfői-Kriesch Aladár nemcsak alkotóként, de művészeti teoretikusként is azt vallotta, hogy a való életnek és a magas művészetnek közelítenie kell egymáshoz, és minden erejével azon volt, hogy a művészeti ágakat egy alapra helyezve minden addigi stíluson túlmutató összművészetet hozzon létre. Művei – festmények, falkárpitok, szőnyegek és üvegablakok – a Magyar Nemzeti Galériában és Gödöllőn, valamint a történelmi Magyarország több városában megtalálhatók.